Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Tatay Sándor: Harc egy csipkebokorért (novella)
TATAY SÁNDOR Harc egy csipkebokorért Badacsonyban az elhanyagolt, gazfelverte, kivénhedt szőlőket úgy hívták az öregek: istenszőleje. Meg is botránkoztam rajta, mikor idekerültem. Istené a hitvány, pusztulni készülő szőlő, emberé a dicséretre érdemes? Ám megnyugodtam, mikor megismertem a régi badacsonyiak észjárását. Akinek a szőlőjét gyom vette hatalmába, és gonosz kártevők, az beteg, halott, vagy elfútta innét a vihar, a tőkék egyedül Isten kezében vannak, a szőlőskert egyedül az Ö hatalmában, vagyis a természetében. A természet efféle munkájának jól ismerem már évről évre megszabott rendjét, úgy is mondhatnám, forgatókönyvét. A karók rendszerint még emberi kéz által tűnnek el, a metszetlen tőkék aztán lombjuk súlya alatt elfeküsznek, szétesnek. Felkúszik rajtuk a szulák, a győtén, nyár közepére ki is virágoznak felettük. Az első évben valósággal virágmezővé válik az egykori szőlőskert. Nagyot nyújtózik minden növény, hogy virágát felmutassa napnak, szélnek, méhnek. Még egy tél s már csak erőteljesebb növények emelkednek az elkúszó szőlő fölé; a vadlucerna, a bak- szakáll, a koldusbot és a mostanában errefelé nagyon elterjedt csillag őszirózsa. Ez a halódó szőlő szépséges halványkék, fehér temetése. Akkor is, ha még csak tetszhalott. Ha nem túl párásmeleg a nyár, hoz még termést, ki is érleli egy részét, már csak kórészó kirándulóknak és a madaraknak. Még néhány esztendő és nemes szőlőhajtásokat alig lelünk már, hanem akkor a vén oltványok gyökereiről kihajt a vadszőlő. Kúszik a földön, ha nincs mire felkapaszkodnia, legyökerezik és fut tovább megfiatalodva, minden növényen felülkerekedik, elönt füvet-bokrot. Ezek a Dél-Amerika ősi bozótjaiban is győzedelmeskedő szilaj, vadfajták nem ismernek akadályt. Nem tudok sem betegségről, sem állati kártevőkről, sem az időjárás olyan szélsőségeiről, amelyek útját állinák duhaj burjánzó kedvüknek. Egyetlen méltó ellenfelük van csupán a létért való küzdelem terepén: az iszalag. Győiz is időlegesen, amíg csak cserjék vannak útjában és a hajdan termő tőkék korhadó tetemei, de újabb néhány év után, amikor megérkezik felülről lefelé lépegetve az erdő, a fákon már a vadszőlő az úr. Az erdő első küldöttei az ecetfák, nem sokáig tart diadaimenetük, nyomul utánuk az akác; magról kel, gyökéren terjeszkedik a föld alatt, körülnövi az ecetfákat, elsorvasztja könnyűbélű hajtásaikat és apránkint, de minden más fát megelőző gyorsasággal erdőt teremt az egykori szőlő temetőjében méhek, madarak, erdei vadak örömére. Szép akácerdőt, csupán a túlságosan köves helyéken, kőpadok lapjain hagy helyet a szagosmeggynek és a kőrisfának. Istenszőleje Badacsonyban az én nyugati szomszédom. Stiberniknek neve
