Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Andorka Rudolf: Társadalmi beilleszkedési zavarok a mai Magyarországon
8 ANDORRA RUDOLF: TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK leggyakoribb — egyre inkább fiatalabb életkorra tolódik, egyes jelek szerint a gyermekkornak (14 éven aluliak) bűnözése is emelkedik. Igen kevés adatunk van a magyar társadalom tagjainak mentális egészségi viszonyairól. A betegek számának alsó határaként azt all ezer személyt fogadhatjuk el, akiket a pszichiátriai gondozó intézetekben ambulánsán gondoznak. Az évente elme- és idegkórházakból és osztályokról elbocsátott közel 160 ezer beteg részben az ambuláns gondozóintézetekben is nyilvántartottakból kerül ki, részben pedig nem mentális betegekből (hanem például alkoholistákból) áll. Juhász Pál, majd halála után munkatársai először egy-egy községben, intézményben, legújabban egy országos mintán vizsgálták a mentális egészségi állapotot. Az országos adatfelvétel alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az általuk használt neurózis-skála szerint a felnőtt népesség 24 százaléka tekinthető neurózis által veszélyeztetettnek, vagy súlyosabb betegnek. Bár a korábbi korszakokból nincsenek hasonló adataink, Juhász Pál egy falura vonatkozó több évtizedes vizsgálata alapján állította, hogy a mentális egészségi viszonyok romlottak. Számos más pszichiáter megfigyelései is alátámasztani látszanak ezt a következtetést. Nincsenek pontos adataink a kábítószer-fogyasztásról sem. Egy legújabb becslés szerint évente 30 ezer személy — főképpen fiatalok ■—• kerülnek kapcsolatba kábítószerrel, igaz, főképpen gyengébb hatásúakkal. Itt is az utóbbi évek gyors terjedési tendenciája kelt aggodalmat. Nagyon nehéz ezeknek a társadalmi beilleszkedési zavaroknak okait felkutatni. Minden tudomány, amely velük foglalkozik, a maga sajátos szemléletét alkalmazza, és ennek megfelelő okokat emel ki. Biztosnak mondhatjuk, hogy egyik deviáns viselkedésfajta, sőt egyetlen deviáns viselkedés, egy adott ember társadalmi beilleszkedési zavara sem magyarázható egyetlen okkal, hanem többféle tényező közrejátszása folytán alakul ki a deviáns „karrier”, életpálya. A genetikusok hajlanak .arra, hogy a genetikai öröklésben keressék a magyarázatot. Egyetlen társadalmi beilleszkedési zavar esetében sem (tehát az egyes elmebetegségeknél és az alkoholizmusnál sem) sikerült eddig egyértelműen kimutatni a gének útján történő öröklődést. A kétségtelen családokon belüli halmozódásnak oka lehet a családon belüli „eltanulás”, vagyis a kulturális átörökítés is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az öröklött hajlamosító tényezők előfordulásának lehetőségét tagadnánk. Kevéssé valószínű azonban, hogy a hazánkban az elmúlt évtizedekben megfigyelt növekedés oka az esetleges káros gének állományának növekedése lenne. A pszichológia az egyéni lelki adottságok, személyiségvonások jelentőségét hangsúlyozza. Szinte minden vizsgálat, amely különféle társadalmi beilleszkedési zavarokban szenvedő személyekre — alkoholistákra, antiszociális viselkedésű fiatalokra stb. — terjedt ki, arra a következtetésre jutott, hogy ezek kivétel nélkül nem teljesen érett és egészséges személyiségűek, ezért nem képesek különböző élethelyzetekkel, problémákkal, nehézségekkel megbirkózni, ezért „menekülnek bele” a deviáns viselkedésbe. A személyiségfejlődés hibáinak gyökereit legtöbbször a gyermekkorban és fiatalkorban kereshetjük. A szociológiában szocializációnak nevezzük azt a folyamatot, amelynek során az ember csecsemőkorától a felnőttkor eléréséig megtanulja a hatékony társadalmi viselkedés szabályait, vagy — a pszichológia nyelvén fogalmazva — kialakul a személyisége. Ha ezt a szocializációs folyamatot valami megzavarja, akkor az egyén nem képes felnőtt szerepeiben, feladataiban
