Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 2. szám - Andorka Rudolf: Társadalmi beilleszkedési zavarok a mai Magyarországon
ANDORRA RUDOLF: TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK 7 lásszerűen” pedig nem lehet őket összeszámolni. Mindkét közvetett becslési módszer (az egyik a májzsugorodás okozta halálesetek számán, a másik az évi országos szeszesital-fogyasztáson alapul) 300 és 500 ezer közöttire teszi a súlyos alkoholisták számát. Még aggasztóbb az a tendencia, hogy mindkét becslési módszer szerint az ötvenes évek eleje óta lassan, de állandóan nő az alkoholizmus elterjedtsége. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert számos európai országban a második világháború utáni 20—25 éves emelkedési tendencia az 1970-es években megállt, néhol lényeges csökkenés indult meg. Az említett két becslési módszer szerint jelenleg a „világranglistának” ötödik-hetedik helye körül állunk (többek között Franciaország, Spanyolország, Portugália és az NSZK előz meg bennünket egyértelműen, de az NSZK kivételével ezekben ,a nagy fogyasztó országokban kisebb-nagyobb csökkenés mutatkozott az utóbbi években). Nem látszik eltúlzottnak az az állítás, hogy legalább minden tizedik magyar férfi alkoholistává válik élete folyamán. A nők körében az alkoholizmus ritkább (mintegy hetede a férfiaknál becsülhető aránynak), de az utóbbi két évtizedben a férfiakénál gyorsabban terjed. Az öngyilkosság áll talán leginkább a figyelem középpontjában, nemcsak azért, mert minden más országot megelőz a kimutatott magyar: öngyilkossági arámyszám (ebben annak is szerepe lehet, hogy a magyar statisztika sokak szerint pontosabb, mint más országoké, és hogy néhány feltehetően nagy öngyilkossági gyakoriságú ország nem közöl adatokat), hanem azért is, mert az öngyilkosság egészen különösen megrázó esemény. 1983-ban 4911 személy vetett véget életének, minden harmincadik magyar ember öngyilkosság következtében halt meg. Mióta statisztikai adataink vannak róla, az 1880-as évektől mindig a legmagasabb öngyilkossági gyakoriságú országok közé tartoztunk, de az ötvenes évek közepe óta lassú, de folyamatos a növekedési tendencia, miközben a legtöbb európai országban változatlan vagy csökken az öngyilkossági arányszám. Az öngyilkosoknak tartósan körülbelül kétharmada a férfi, és bár az idős emberek körében gyakoribb az öngyilkosság, mégis az öngyilkosság következtében meghaltak háromötöde 60 éven aluli. Nem különösen gyakori a 20 éven aluliak öngyilkosság okozta halála, viszont néhány nyugati országban éppen e korcsoportban nőtt meg az utolsó években az öngyilkosság gyakorisága. A bűnözés terén nem mutatkozik hasonlóan egyértelmű emelkedési tendencia és — amennyire a nemzetközi összehasonlítás egyáltalán lehetséges — nem tartozunk az átlagosnál nagyobb bűnözési fertőzöttségű országok közé. Az évente jogerősen elítélt felnőttek száma 60 ezer körül mozog, az elítélt fia- talkorúaké pedig valamivel kevesebb 6000-nél. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy mindezek az ítéletek súlyos bűnözőket sújtanak. Erre utal az a tény, hogy évente körülbelül csupán 5000 körül van az egy évnél hosszabb szabadságvesztési büntetések száma. Korábbi időszakokban ennél sokkal nagyobb volt az elítéltek száma, például 1951-ben és 1952-ben évente 133—134 ezer felnőttet és közel 8, illetve több mint 10 ezer fiatalkorút ítéltek el. Az elítéltek számának ezeket az ingadozásait — ugyanúgy, mint az egyes országok közötti különbségeket — azonban elsősorban nem a bűnözés mértéke, hanem az eltérő büntetőjogszabályok és bírósági gyakorlat okozzák. A legutóbbi években nyugtalanító tendencia a magánszemélyek tulajdona ellen elkövetett betöréses lopások számának emelkedése volt. Ez okozza azt a közhangulatot, hogy a bűnözés intenzitása nő. Talán még elgondolkoztatóbb az a tény, hogy a bűnözés — amely amúgy is a fiatal felnőtt férfiak körében a
