Diakonia - Evangélikus Szemle, 1985
1985 / 1. szám - Káldy Zoltán: A nagykorúság útján. Egyházunk utolsó negyven esztendejének végigtekintése
KÁLDY ZOLTÁN A nagykorúság útján Egyházunk utolsó negyven esztendejének végigtekintése „ ... mig mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten megismerésének egységére, érett férfiuságra, arra a nagykorúságra, amelyben elérjük a Krisztus teljességét.” Ef 4, 13 Népünkkel együtt ünnepeljük felszabadulásunk 40. évfordulóját. Együtt szabadultunk fel a háború, a fasizmus és egy félfeudális, igazságtalan politikai, társadalmi és gazdasági rend igáiból. Így három iga tört össze egyszerre a több mint 400 ezer evangélikus ember javára is, akik a „nép” tagjai. Az igák összetörése után népünk új történeti helyzetbe került. Megindult a romokon egy új politikai, gazdasági és társadalmi rend, a szocializmus rendjének építése. Ez új történelmi helyzetet hozott az egyház számára is. Megváltozott az egyház „környezete”. Más „kontextusában kellett szolgálatát végeznie. Világos volt, hogy az új helyzetben az egyház nem mindenestül folytathatja szolgálatát ott, ahol 1944 végén vagy 1945. április 4-e előtt abbahagyta. Nemcsak azért, mert a „külső körülmények” ezt nem tették lehetővé, hanem azért sem, mert az egyház „belső” körülményei is „megmérettek és könnyűnek találtattak”. Nem tévedett Bereczky Albert püspök, amikor olyan egyértelműen hangsúlyozta a „bűnbánat és megtérés” szükségszerűségét. Enélkül az egyház nem léphetett be „eséllyel” az új környezetbe. Előttem nem vitás, hogy Isten az egyház környezetét határozott céllal változtatta meg. Lehetetlen nem gondolnom két bibliai szakaszra. Az egyik Zakariás 3, 1—7. Jósua főpap áll vádlottként az Isten angyala előtt. Mire az angyal ezt mondja Jósua főpapról: „Hát nem fűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd, elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. [. . .] Akkor [. ..] tiszta ruhába öltöztették.” Egyházunk csak úgy léphetett be és kezdhetett munkához az új magyar világban, hogy Isten bűnbocsánatot adott neki bűneire (a régi igazságtalan gazdasági és társadalmi rend kiszolgálása, a munkások, a parasztok és értelmiségiek elnyomása feletti szemhunyás, a zsidókérdésben mutatott túl késői felébredés, a Szovjetunió elleni keresztesháború idején való némaság vagy éppen annak támogatása stb.). Ugyanakkor a „történelemformáló Isten” nemcsak bűnbocsánatot adott, hanem az új körülmények között az egyház megtisztítását is munkálta. És itt kell szóba hoznom a másik bibliai igét: Malakiás 3, 1—5-öt. Ez az ige Istenről beszél, aki „hamar eljön templomába” és „ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az
