Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - ifj. Fabiny Tibor: „Ö, az én próféta lelkem!" A Hamlet mint a Látás Költészete
IFJ. FABINY TIBOR „Ö, az én próféta lelkem!” A Hamlet mint a Látás Költészete „Hamlet elsősorban a költészet királyfia, s csak azután dán királyfi, a költészet világokat reveláló őrültje, s csak azután pszichopata. Aki viszont felcseréli a megközelítés hierarchiáját, nem Shakespeare-t buktatja meg, hanem önmagát. Igazsága szánalmas okoskodássá porlad a költészet fölényes napja alatt.” Pilinszky János „Most Ezékiel vette át a szót... Mi, Izraelben azt tanítottuk, hogy a Költői Géniusz (ahogyan most nevezitek) az alapelv, minden egyéb csupán származékos. Ezért vetettük meg más országok Papjait és Filozófusait, ezért jövendöltük, hogy minden más Isten végül a mi Istenünktől eredőnek fog bizonyulni és a Költői Géniusznak fog adózni.” William Blake A költészet és a prófécia a látás művészete, a metafóraalkotás képessége, a tudás azonossága. A költőt vátesznek, látnoknak, prófétának tartották régen, a művet pedig a létet sűrítő víziónak. Shakespeare drámája is a költészetbe átcsapó, s ott feloldódó profetikus vízió. A lét és a nemlét, a valóság és a látszat súlyos kérdéseit feszítve „a szó erejével képes kimondani az emberfölöttit” (Hamvas Béla). Ám ez pusztulással jár, s ezáltal válik a mű az emberi kultúra egyik legtitokzatosabb darabjává. A következőkben a Költő és a Valóság viszonyát kívánjuk értelmezni, azzal az előfeltevéssel, hogy a dráma főhősét Költőnek tekintjük, s a számára kitárulkozó világot pedig Valóságnak. Mint látni fogjuk, a Valóság koncentrált izzását a hétköznapi emberek képtelenek érzékelni, vagy elviselni, Eliot szavaival: „human kind cannot bear very much reality” (Az ember nem tud sok valóságot elviselni). Az igazi Valóság csak a látnok, „beavatott” számára nyílik meg. Kövessük hát nyomon a Költő isteni titkokba való beavatásának ritmusát, benső megvilágosodásának folyamatát! I. Hamlettel az olvasó csak az első felvonás második színében találkozik. Az előző jelenetet, Helsingőr éjjeli felvigyázóinak hangadását, a Szellemmel való találkozásukat bátran nevezhetjük Horatio szavaival prológusnak, a „reánk törő gonosz élőbeszédének”. Hamletnek ekkor a történtek valóságáról még nincsen tudomása, de erkölcsi érzékenysége sejteti lelke nemességét. Búskomorságának, nyugtalanságának és tétova melankóliájának kiváltó oka apja hirtelen és titokzatos halála és Gertrudis korai házassága. Claudius, az ízig-vérig reneszánsz machiavellista uralkodó hosszú monológjlában racionális okfejtéssel próbálja meggyőzni és megnyerni a természetére és a lelkiis
