Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - ifj. Fabiny Tibor: „Ö, az én próféta lelkem!" A Hamlet mint a Látás Költészete

IFJ. FABINY TIBOR: A HAMLET

meretére hallgató Hamletet. Bánatának férfiatlanságára és balgaságára hivatkozik: „atyád is vesztett egy atyát”. Az ország politikai készenléti állapotát is megemlíti: az ifjú Fortinbras bosszúból Dánia ellen támad, tehát az egység politikailag is kívánatos. „A világgal éreztetni kell, hogy trónusunkhoz legközelebb te állsz”.

A királyné ugyanúgy hasonulást, a látszatvilághoz való idomulást kíván, ha másképp nem megy — kompromisszumok révén. Hamlet erkölcsi érzékenységének első megnyilvánulása az elvárások erkölcsi visszautasítása, a „látszik-ot nem ismerek” határozottsága, a belső ember szilárdsága.

[„Az én vezérem bensőmből vezérel” (József Attila). Hamlet: „Az enyém belül van, és nem látja szem”.]

Hamlet belső megvilágosodásának első lépcsőfoka tehát e tántoríthatatlan erkölcsi érzékenység. Ennek megfelelően „lelki szemében lát”, látása azonban fokozatosan az érzéki szemének is kitárul. A Szellemmel való találkozás — hiszen azt társai is látják — már külső érzékeinek élménye.

A protestáns Wittenbergből hazaérkezett diák számára a purgatórium- ban égő szellem lehet, hogy káprázat: beteg és lázas elméjének kivetülése, de az sem kizárt, hogy a gonosz lény, a „pokol lehellete”. A Szellem elbeszélése azonban igazolja és erősíti erkölcsi érzékenységét, belső látását, „próféta lelkét”. Revelációként hat rá a felismerés: a valóság sokkal szélesebb és tágabb, mélyebb és magasabb, mint az a hétköznapiságba és a pillanatba süllyedt embernek tűnik.

Több dolgok vannak földön és égen,

Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes

Másképp fogalmazva: csak az erkölcsileg érzékeny és gondolkodó emberek számára választódhat ketté az Igaz és a Hamis, a Jó és a Gonosz, a Valóság és a Látszat. Az érzéketlen-fertőzött emberek nem látnak, hanem alszanak, vagy részegen dőzsölnek. Csak az Ébereknek, a fegyelmezetten éjjel is vigyázóknak villanhat fel a Valóság igazi arca.

(Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek... 1 Thessz. 5, 6—8)

Később kiderül, hogy Hamlet volt egyetemi társai: Rosencrantz és Guil- dernstern is vakok. A „Dánia börtön” nyomasztó fülledtségét csak Hamlet érzékeli. Mert éber és gondolkodik.

ment nincs a világon se jó, se rossz, a gondolkodás teszi azzá.

Az eredeti szövegben Hamlet kétszer is mond próféciát: először Poloniusra (2,2, 386), közvetlen a halála előtt pedig Fortinbrasra (5,2, 340).

Hamlet tehát „beavatott” lesz egy látszatvalóságon túli Valóságba. A Szellem jelenése villámgyors döntésre kényszeríti: a társait esküre kötelezi, s a látomást így mintegy „lepecsételi”.

Kérlek, ha eddig e látvány titok,

Tartsátok azt tovább is rejtve még.

Másrészt neki mint beavatottnak a hazugság látszatvilágában — ügyét vé32