Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Luther Márton a Szentírás tanulmányozásáról (Veöreös Imre: Hozzáfűzés)
6 LUTHER MÁRTON A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁRÓL tán és akaratán kívül, mesterünkké a Szentírás megértésében bárki és bármi, aki és ami árt nekünk, félelmeket, kétségbeesést, belső bizonytalanságot, reménytelenséget ébreszt bennünk, konfliktusokba sodor. A Bibliát nem lehet igazán megérteni félrevonultan, szélcsendben, csak benne élve a mindennapok kíméletlen valóságában és — milyen elcsépelt kép, de nagyon találó — az élet viharaiban. Szükségünk van a Biblia mondanivalójának igazi megismerésére, szavának átélt megértésére, hogy önzésünk vétkeiben, bajainkban, letörtségünkben, Istentől való megfeledkezésünkben, másokkal és önmagunkkal való vívódásainkban — amint Luther mondja — megtapasztaljuk, „mennyire igaz, mennyire édes, mily drága, mily hatalmas, mily vigasztaló Isten igéje”. Veöreös Imre A SZÓTÓL AZ ÍRÁSIG Isten eszköze a velünk való találkozásra az ige. Az ige Luther számára először és utoljára szóbeli ige, tehát az élő igehirdetés a mindenkori jelenben. De az élő ige egyszersmind kötött szó is, mert tartalma szerint azonos az apostoli igével. Krisztus az apostolokat arra rendelte, hogy róla, az Üdvözítőről szóló híradást, a benne adatott üdvről hangzó bizonyságtételt szétvigyék a világba. Ezért ígérte és adta nekik Szentlel'két. Ennélfogva az apostolok a keresztyénség törvényes és — Krisztusról szóló bizonyságtételükben — tévedhetetlen tanítói. Minden keresztyén igehirdetés csak ezt az apostoli ágét adhatja tovább és értelmezheti. Az apostolok prédikációja az egyház szavának forrása és maradandó normája. Eredetileg az apostolok igehirdetése is szóbeli ige. Ez felel meg az evangélium lényegének. Mert az evangélium nem egyszerűen egy igazság közlése, amelyet olvasás által is tudomásul vehetünk, hanem az ember megszólítása. Ennélfogva ősi formája a szóbeli prédikáció. A szóban elhangzó ige az írott és nyomtatott igének nem egy fejletlen előzetes formája. Az írott és nyomtatott ige nem az élő szót túlhaladó fokozat. A szóbeli ige mindig az evangélium lényeges formája marad. Az Írás élő beszédből származik, és érette van. Közbejött, szükséges, de csak elengedhetetlen eszköz a szóbeli igehirdetés szolgálatában. A Szentírásra szükség volt azzal a veszéllyel szemben, hogy a prédikáció eretnekké fajul, mert az apostoli üzenet nem volt többé számára jelenvaló. Ezért volt szüksége a keresztyénségnek az „írásra”, az apostoli prédikáció írásos formában megmaradó emlékére. Ennek révén a gyülekezetek is függetlenebbé lesznek tanítóiktól, hiszen ezek kudarcot vallhatnak és tévtanítókká válhatnak, így viszont a gyülekezetek nincsenek kizárólag rájuk utalva. Szükségük van ugyanis mércére tanítóik kritikájához, és eszközre a tévedés kiküszöbölésére. Ezt nyújtja nekik az Írás. Részlet Paul Althaus Luther Márton teológiája című művéből.
