Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Hafenscher Károly: Áldások forrása lehet. A Lutheránus Világszövetség Nagygyűlésének hatása
HAFENSCHER KÁROLY Áldások forrása lehet Az evangélikus világgyűlés hatása Amikor e sorokat írom, még a budapesti világgyűlés előtt vagyunk; amikor a cikk megjelenik, már hónapokkal utána. Prófétálásra nem vállalkozom, még arra az újságírói fogásra sem, ami a sajtó történetében színházi vagy sporttudósítókkal előfordult többször is, hogy ti. a lapzárta miatt előre megírták tudósításukat, vállalva azt a kockázatot, hogy nem pontosan az fog történni, amit látatlanban gondoltak. Arra szorítkozom tehát, hogy az eddigi hat világgyűlés ismeretében keresem a választ arra a kérdésre: milyen módon válik áldássá egy ilyen világgyűlés. Az előkészítő időszakban jobban érezzük a felelősségnek és a rendezés munkájának a terhét, a világgyűlés után annál inkább előtérbe kerül majd áldásjellege, melynek kisugárzása bizonyára még évekig érezhető lesz a világ evangélikusságában. 1. A Lutheránus Világszövetségben (LVSZ) minden világgyűlés kétütemű mozgásként fogható fel: összehívás és szétküldés. Másként: energiafelvétel — energialeadás. Nem akarom profanizálni Jézus mozdulatait, mégis ezekhez hasonlítom azt, ami ilyenkor történik: Jézus hív — „Jöjjetek énhozzám mindnyájan”, és Jézus küld — „Menjetek el az egész világra”. Ez — az istentiszteletre is érvényes — két ütem a világgyűlésre is alkalmazható. A budapesti világgyűlés megkezdéséig éveken át tartó előkészítő munka folyt különböző szinten — mindez az első ütemhez tartozott. A nagy találkozás, erőösszpontosítás után a világgyűlés szétküldi tagjait a négy égtáj minden irányába. 2. Minden világgyűlés tanulmányi munkát jelent. Az evangélikus keresz- tyénség a világ keresztyénségének skáláján arról ismert, hogy tanító egyháznak tartják, mely a XVI. századtól kezdve mindig törekedett a Biblia mondanivalójának rendszeres kifejtésére, és megpróbált aktuális kérdésekre reflektálni. Ez utóbbi az evangélikus teológiának nélkülözhetetlen szolgálata; ha ezt nem végezné, csak ismételné önmagát. Minden új kérdés kihívás a teológia számára is, amire válaszolni kell Jézus Krisztusba vetett hitünk alapján. A világgyűlésre készült igen sok, részletes és terjedelmes dokumentum arról beszél, hogy az LVSZ tudatában van ennek az evangélikus hagyománynak. Az 1981-ben, Turkuban történt téma-meghatározás óta a „Krisztusban — reménység a világért” témát biblikus, szisztematikus módszerrel dolgozták fel. Nagy figyelem fordult a teremtett világ felé, mégpedig a reménység perspektívájából. Másként: ezen a világgyűlésen az első hitágazat a harmadik hitágazat fényébe került. A fő- és altémák kidolgozása után az egyes munkacsoportok témája mutatta leginkább, mi érdekli ma a világ evangéli- kusságát. Pusztán a témakörök megemlítése is érzékelteti a belülről kifelé
