Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
92 KULTURÁLIS FIGYELŐ Hárs Ernő válogatott műfordításainak címe, Árnyak a barlang falún, Plafonra utal, ama nevezetes megállapítására, mely szerint földi létünk barlangban kuporgáshoz hasonlatos, a valóságot csak a barlang falára vetülő árnyékként észleljük, mert igazi fényében az ideák világában mutatkozik meg. Versfordításokról lévén szó, a költő szerénysége kap hangot a címben: eredeti nyelvéből kiemelve a versnek csak árnyképét láthatjuk. Igaza van, hiszen a lefordított vers sohasem egészen ugyanaz a vers, egyenértékű lehet vele, de teljesen azonos mégsem. Legjobb esetben olyan, mint hogyha ugyanaz a zenemű más hangszeren szólalna meg. A versfordításban már társszerző a fordító is; ha rokoniélek, valóban közelhozza az eredetit, tükrözvén gondolatait, zenéjét, verstani építkezését; ritka ihletett pillanatokban lelkiségét, hangulatát is. Hárs Ernőnek sokszor megadatott ez az ihletett pillanat. Habár időben-tér- ben óriási távolságokban bolyong az átültetés merész szellemi kalandja során, mindenütt fölleli lelke rokonait. Középkori lovagköltőktől és misztikusoktól indul el, hogy aztán egyszerre átlendüljön a XIX. századba, s ott is, néhány Goethe-vers után, a szívének oly kedves német és angol romantikusokhoz érkezzék. Az időben megfoghatatlanul tovaszökő élet, a sejtelmes halál, a szerelem és a szabadság tematikájához, a fény-árnyék játékú, lüktető zeneiségű versekhez. Hangulatilag a természetközelség fogja össze valamennyit, fák, füvek, virágok, hegyek és vizek élnek, lélegzenek e sokfelől összegyűjtött alkotásokban. De ez a tematika uralkodik a továbbiakban is, a századvég, majd a XX. század válaszA külföldi egyházi sajtóból Vancouver 1983 Az Egyházak Világtanácsa, (EVTj Vancouverben megtartott hatodik nagygyűlése (1983. július 24—augusztus 10) egyrészt az esemény jelentősége, másrészt a Lutheránus Világszövetség közelgő tott poétáinál is. Földrajzi szempontból azonban tágul a kör: franciák, olaszok, észak-amerikaiak vonulnak föl, és néha egy-egy cseh, román vagy dán költő is. A két utolsó fejezetben kerül sorra a kötet meglepetése: Latin-Ameriká- nak és Afrikának a fordító által megkedvelt költői. Ha az előbbi részekben több volt az ismert név és vers — és a figyelmes olvasónak arra is alkalma nyílt, hogy az oly gazdag magyar műfordítás-irodalomban utánanézzen, ki hogyan tolmácsolta ugyanazt a verset —, itt merőben új világra bukkanunk, amelyben a vers adta gyönyörűséget nem zavarja az eredetihez vagy más fordításhoz méricskélő intellektuális kíváncsiság. A dús, délies pompa, a forró nap heve sajátos légkört ad versnek és tájnak, de az emberi érzelmek, szorongások és bánatok, félelmek és vágyak (itt is) ugyanazok, legfeljebb némely tekintetben felfokozottabbak. A szabadságvágy itt elementárisabb erejű, minthogyha a déliek most élnék át mindazt, ami Európát a múlt század derekán lelkesítette; a szegénység és megalázottság viszont nyomasztóbb. Európa költőinek szabadságmámora magasban szárnyalt, nem mutatta ilyen drámaian és érzékletesen az elesettek sorsát. Hárs Ernő válogatott műfordításainak kötete szenvedéllyel végzett, hosszas, elmélyült munka eredménye; mérhetetlen messzeségből hozza elénk a szívéhez közel álló költőket, saját hangját, versépítési leleményét kölcsönözve nekik; és bemutatja azokat is, akik nélküle ismeretlen nyelvbe zárva, örökre némák maradnának számunkra. (Európa Könyvkiadó, 1983) Bozóky Éva (1984. július 22—augusztus 5.) hetedik naggyűlésével kapcsolatos várakozások miatt gondos figyelmet érdemel. Egyházunk sajtója (Evangélikus Élet 1983. 36—42. szám) bőséges terjedelemben
