Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Káldy Zoltán: A rakéták árnyékában
8 KÁLDY ZOLTÁN: A RAKÉTÁK ÁRNYÉKÁBAN verekkel foglalkozó másik konferencia, sőt a bécsi konferencia is, amely a katonai erők létszámával foglalkozott. Tehát három konferencia megszakadt. Viszont az Egyesült Államok több rakétát és repülőgépet készenlétbe helyezett. A Szovjetunió a nyugat-európai rakétatelepítést az „Európában katonai téren hozzávetőlegesen meglevő egyensúly egyoldalú megbontásának” minősítette és „az eurorakéták jelenlétét ellensúlyozó válaszlépéseket” jelentett be. Többek között a szovjet tengeralattjárók fedélzetén olyan rakétákat helyeznek el, amelyek robbanótölteteikkel közvetlenül fenyegetik az Egyesült Államok területén levő célpontokat. Az NDK-ban és Csehszlovákiában „gyorsított úton folyik a harcászati rakéták rendszerbe állítása”. A Szovjetunió „egyéb intézkedéseket” is kilátásba helyezett, pl. rakétatelepítést Ázsiában. Az USA 285 (!) milliárd dollárt szavazott meg az 1984. évi katonai költség- vetésre. Az Amerikai Egyesült Államok szeretné folytatni a genfi tárgyalásokat, Moszkva köti magát ahhoz, hogy az csak úgy lehetséges, ha az Amerikai Egyesült Államok „status quo ante” állapotot teremt, vagyis visszaszállítja az Atlanti-óceán túlsó partjára az Európába telepített rakétáit. Az Egyesült Államok ehelyett az átszállított rakétákat hadrendbe állította. Így élünik a rakéták árnyékában. A telepítések pedig tovább folynak, és a nemzetközi feszültség növekszik. „Nemzeti biztonság” vagy az emberiség biztonsága? Mind a NATO, mind a Varsói Szerződés államai a nukleáris fegyverkezést, ezzel együtt a rakétatelepítéseket „nemzeti biztonságuk” érdekében folytatják. Mit jelent ez? Azt, hogy például a Német Szövetségi Köztársaság azért engedi meg az amerikai rakéták telepítését, mert így látja magát „védettnek” a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió azért jelentett be ellenintézkedéseket, újabb rakétatelepítéseket, mert így látja magát „védettnek” az amerikai rakéták ellen. Vagyis mindkét fél nemzeti érdekből folytatja a telepítést, az „ellentelepítést” és az ellentelepítésre az újabb telepítést. Ez az a bizonyos ördögi csigavonal. De hol van megállás? Hiszen minden akcióra a másik oldalon újabb akció következik. Alig lehet elvitatni az államoknak azt a jogát és kötelességét, hogy gondoskodjanak saját maguk biztonságáról. Ez jelenti azt, hogy olyan „erőnlétben” legyenek, amely lehetővé teszi számukra az állam határainak, az állampolgárok életének, gazdasági, társadalmi, politikai vívmányainak, kulturális értékeinek megvédését, ha azt külső támadás érné. Az önvédelem hozzátartozik ilyen értelemben is az emberi jogokhoz. Ezt a „nemzeti biztonságot” az utóbbi időben az „ideológiai biztonság” területére is kiterjesztik, sőt ez kapott nagyobb hangsúlyt. Világunkban a konfrontáció nemcsak katonai téren áll fenn, hanem legalább olyan mértékben ideológiai vonalon is. Ez azt jelenti, hogy a nyugati világ minden körülmények között biztosítani akarja a maga számára a „nyugati demokráciát, a nyugati életformát, az általuk vallott szabadságjogokat”, és mindezt meg akarja védeni a szocialista országok „népi demokráciájával” és az itteni világ életformájával szemben. A legnyersebb mondat, amit ezzel kapcsolatban nyugaton hallottam, ez volt: „Ha kell, nukleáris háború árán is meg- védjük a nyugati demokráciát.” (Az illető azt már elfelejtette, hogy egy
