Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Káldy Zoltán: A rakéták árnyékában
KÁLDY ZOLTÁN: A RAKÉTÁK ÁRNYÉKÁBAN 9 nukleáris háború után nem volna sem „polgári demokrácia”, sem „népi demokrácia”, mert nem volna „démosz”, azaz „nép”.) A szocialista országok pedig azt vallják, hogy „megvédjük a népi demokráciát, a szocializmust és az abban elért eredményeinket”. A „nemzeti biztonság” bálvánnyá emelését lehet fokozni azzal, ha a két társadalmi rendszer képviselői „agyon ijesztgetik” saját népüket a másik társadalmi rendszer „feketére” festésével. Például Ronald Reagan nem is olyan régen azt mondotta, hogy „a Szovjetunió a gonosz világa”, ugyanakkor a szocialista rendszer ideológusai gyakran ismételgetnek régi téziseket, például azt, hogy „rothadó kapitalizmus” vagy „a vallás ópium”, vagy „a vallás elhal”. Világos, hogy a nyugati világ vallásos emberei nem kívánnak olyan rendszert, amelyben ezt fennen hirdetik, hanem „nemzeti biztonságot” igényelnek ezzel szemben. A „nemzeti biztonság” vágya kapcsolódhat az anyagi jólét védelméhez. Nagyobb gazdagság nagyobb védelmet igényel. Nagyobb védelemhez nagyobb erő, különösen is nagyobb fegyveres erő kell. Ez azt jelenti, hogy a gazdagság védelme szinte vonzza a fegyverkezést. A kapitalista társadalom jelenleg feltétlenül nagyobb anyagi javakkal rendelkezik, mint a szocialista társadalom. Nem véletlen, hogy a fegyverkezési hajszát az Amerikai Egyesült Államok diktálja, hiszen saját „biztonságára” is évi 285 milliárd dollárt költ és ezt most 14%-kal megemeli. Drámai, hogy a „nemzeti biztonság” hajtja mindkét oldalon a fegyverkezési hajszát és vele együtt a rakétatelepítéseket. De akkor ne törődjenek az államok a saját biztonságukkal? De igenis törődjenek, csak más úton és más eszközökkel. A bálványosított „nemzeti biztonság” helyett az „emberiség biztonsága” oldaláról kellene megközelíteni „a biztonsági kérdést”. Vagyis azt kellene a politikusoknak, közgazdászoknak, katonáknak, társadalomtudósoknak megvizsgálniuk, hogy miképpen védhető meg az emberiség élete és békéje. Csak ilyen általános „közbiztonság” összefüggésében lehetne megvizsgálni az egyes országok „nemzeti” biztonságát. Ennek érdekében meg kellene vizsgálni a feszültséget okozó gócokat, a háború, a gazdasági igazságtalanság, az elnyomás és a kizsákmányolás valódi okait. Alapos vizsgálat során kitűnne az, hogy a gazdasági igazságtalanságok milyen óriási szerepet játszanak az „emberiség biztonsága” megszilárdításában. Hiszen elképzelhetetlen, hogy nyugodtan maradjon egy világrész vagy ország lakossága, ha éhezik, ha kizsákmányolják, ha nem dolgozhat. Tehát világméretű gazdasági igazságosság nélkül nincs béke és nincs biztonság. De nemcsak világméretű gazdasági igazságosságra van szükség az „emberiség biztonságához”, hanem az egyes országokban és társadalmi rendeken belüli társadalmi, politikai és kulturális igazságosságra is. Nem lehet „nyugalmat” kérni attól, akit egy társadalmon belül diszkriminálnak, ott azért, mert „kommunista”, másutt meg azért, mert „keresztyén”. A „másodrendűnek” minősített állampolgárok szerte a világon „kitörni készülő tüzek”, akik labilissá teszik a „nemzeti biztonságot”. Viszont e kérdések megoldása „biztonságot” ad a társadalomnak. Az sem vitás, hogy az emberiség biztonságának kiépítéséhez le kell építeni az idegen beavatkozást más országok belügyeibe. Egyes országok a belső elnyomást és igazságtalanságot akarják prolongálni idegen beavatkozás igénybevételével. (Salvador stb.) Ez gyengíti az „emberiség biztonságát” is.
