Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
82 KULTURÁLIS FIGYELŐ Bölcs Frigyesről 1524-ben készült rézmetszete lehetett Cranach előképe is. Melanahthon Fülöp Dürer 1526-os rézmetszetén hasonló kőtáblás felirattal jelenik meg. A reformátor Dürer művészetéinek éppoly tisztelője volt, mint Dürer Melanchthon eszméinek. A metszet felirata elegáns humanista fordulattal szól erről: Dürer keze csak az élő Melanchthon vonásait tudta megörökíteni, de nem szellemét. A nagy Erasmus talán éppen ezért nem volt megelégedve Dürer róla készített portréjával, melyet 1520-as brüsszeli találkozásuk után jóval később, 1526- ban metszett rézbe „ad vivam effigiem deliniata” (valóság után rajzolva). A reformátorokon kívül a kortársak közül sokan jelennek meg a képeken kitűnő alkotók keze nyomán. A kor nagy mecénása és humanistája, Albrecht von Brandenburg kardinális Dürer 1523-ban készült rézmetszetén is megjelenik. A kiállításon szerencsés véletlen folytán három olyan portré kerülhetett egymás mellett bemutatásra, mely nemcsak családi, de művészet- történeti összefüggéseiben is rendkívül tanulságosnak bizonyult. V. Károly fiatalkori arcvonásait látjuk Barend van Orley brüsszeli mester képén, mely a Szépművészeti Múzeum egyik legbecsesebb kincse, a flamand reneszánsz portréfestészetének kimagasló emléke. 1516 körül, császárrá választása előtt készült. Nem szépíti a fiatal uralkodó Habsburg-arcát, pedig határozottságot és magabiztosságot kifejező pózba állítva mutatja be őt. Tudjuk, hogy a császár Wormsban éppúgy, mint később is a protestantizmus politikai terjedése ellen foglalt állást a birodalom egységének védelmében. Testvére Mária, II. Lajos özvegye, rövid magyarországi évei után Németalföld helytartója volt. Nem ment többé férjhez, „minden ékszert, aranyat, csipkét levetvén, egész élete végéig megtartá az özvegyek egyszerű ruházatát”. De nem csupán formaságokban maradt a keresztyén özvegy, a vidua Christiana ideálja, akihez Erasmus is tisztelettel fordult. Egy ismeretlen brüsszeli mester, a Magdolna legenda mestere által festett képmása 1530 körül készülhetett. II. Lajos magyar király ideálképmását kevéssé ismeri a hazai közönség. Mária Brüsszelben már 1533-ban, de a későbbi években is megrendelt a festőknél elhalálozott férjéről arcképeket, még a kor legnagyobb mesterénél, Barend van Orleynál is. Orley II. Lajos képe nem maradt ránk, de ez a gyengébb kvalitású mű talán az elveszett képnek a másolata. A reneszánsz uralkodó ideálját ábrázolja, hiszen II. Lajos nem érhette meg azt az érett férfikort, amelyben a kép őt bemutatja. Georg Pencz nürnbergi festő monumentális arcképének szikár tudósa a század közepének fontos szereplője lehet. Hans Georg Gmelin szerint Luther egyik legközelebbi barátját, Wenceslaus Lincket, Staupitz utódját ábrázolja. Pencz különben a három „gottloser Maler” egyike volt, akiket 1525-ben rövid időre száműztek a protestáns Nürn- bergből radikális tevékenységük miatt. A középkori ikonográfiából jól ismert, hagyományos ábrázolások közül emelek ki néhányat. Cranach műhelyében készült tucattermék a Madonna a gyermekével kép is, az ún. Szőlős Madonna-képek típusába tartozik. Tudjuk, hogy Luther szobájában is függött egy Mária-kép, az asztali beszélgetések alkalmával többször is utalt erre. Minden bizonnyal barátjának, Lucas mo- ler-nek, azaz Cranachnak a műve lehetett. A képet nem lehet azonosítani, de szerettük volna felidézni egy Cra- nach-Madonna bemutatásával. A szőlő Krisztus áldozati halálának és az eucha- ristiának, az úrvacsorának a jelképe a keresztény művészetben. A későközépkor embere előtt ismert gondolat volt, hogy Mária a szőlőtő, melyen az isteni szőlő, Jézus fakadt. Luther Mária-tisz- telete nem a kegyelmet közvetítő Istenanyára vonatkozott, sőt annak ábrázolásai haragját vívták ki. így például a Köpönyeges Madonna ábrázolása is, melyet nagy és rémes eretnekségnek tartott: szóban elítélte a domonkosok által terjesztett ábrázolást, melyen Mária kitárja köpenyét, hogy alatta megvédje az emberiséget Isten fenyegető nyilai elől. Ezt a jelenetet ábrázolja a Cranach-műhely egy nagyon korai, még a húszas évekből fennmaradt emléke is. Az Atyaisten ezen három nyilat küld az emberiségre, azaz három súlyos csapást. Ezek a pestis, az éhség és a háború (más váltó-
