Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 1. szám - Kulturális figyelő

8o KULTURÁLIS FIGYELŐ kel hozzájárultak a reformáció korá­nak mélyebb megértéséhez, s egyben enyhítették a hasonló magyarországi emlékanyag fájdalmas hiányát. A hazai reformáció keletkezéstörté­nete és a németországival való folya­matos kapcsolata természetes módon hívta elő azt az igényt, hogy a jubi­leumhoz kötődve vizsgáljuk meg Luther személyének és életművének magyar- országi hatását. Kiállításunkon ennek a témának a tárgyalását a reformáció korán túlha­ladva egészen a XVII. század végéig kiterjesztettük. Ezt a döntést megma­gyarázza, hogy abban a mintegy száz­hetven esztendőben — amely magában foglalja a lutheri reformáció megjele­nését, elterjedését, az egyházzá szerve­ződés folyamatát, a törvényes elfogad­tatás különböző állomásait, a puszta fennmaradásért vívott küzdelem perió­dusait — a hazai evangélikusság érin­tetlenül őrizte, sőt nem egyszer ortodo­xiává merevítette Luther teológiai gon­dolkodását és az abból következő val­lásos gyakorlatot, így a pietizmus meg­jelenéséig tartó időszak egységes kor­szaknak tekinthető. Ugyanígy egységes keretet ad a korszaknak a török ki­űzéséig a társadalmi-politikai háttér. Előnyösnek mutatkozott ez a tágabb időbeli keret az állami közgyűjtemé­nyekben és az egyházi gyűjtemények­ben megőrzött történeti, irodalmi és művészeti emlékek mennyiségének te­kintetében is, ugyanis egy-egy fontos kérdés megvilágításához — gondolunk itt például az egyházszervezet kiépülé­sére, a gyülekezetek életére stb. — ki­állításon jól hasznosítható dokumentu­mok és tárgyak jobbára a XVII. szá­zadból maradtak fenn. A XVII. század végéig időrendben felsorakoztatott, periódusokra bontott anyaggal a lutheri egyház hazai törté­netének csomópontjait kívántuk be­mutatni, a tér megszabta lehetősége­ken belül, s ehhez szükségképpen mo­dellekkel dolgoztunk. Így vált model­lé A lutheri reformáció legkorábbi nyomai Magyarországon című egység­ben Kristóf soproni ferences szerze­tes ellen Luther tanainak hirdetése cí­mén 1524-ben folytatott vizsgálat, több ismert hasonló „eretnekper” képvise­letében. A reformátorok első nemze­déke és pártfogóik című egységben Dévai Mátyás és Sylvester János mű­ködése kapott nagyobb hangsúlyt, a főnemesi patrónusokat Perényi Péter és Nádasdy Tamás képviselte, a váro­sokat Bártfa, Kassa, Kolozsvár és Bras­só. Bornemisza Péter, Beythe István és a Gradeczi Horváth Stansith Ger­gely köré tömörülő nagyőri lelkészek és tanárok polemikus iratait emeltük ki a hitviták korszakából a Kialakul­nak a reformált felekezetek határai című fejezetben. Az Illésházyak, Thurzók és Nádasdyak egyházépítő és politikai tevékenysége adott példát a nemesség egytháztörténeti szerepére a XVII. század első felében az Evan­gélikus rendek címet viselő kiállítási egységben. Az erőszakos ellenreformá­ció korából a „gyászévtized” emlékira­tait és Thököly Imre történelmi sze­repét állítottuk reflektorfénybe A lé­tében fenyegetett egyház című egy­ségben. A kiállítás történeti részében tehát nemcsak az események sorát mutat­tuk be — ha csak jelzésszerűen is —, hanem olyan jelenségekre is felhív­tuk a figyelmet, mint például a lel­kész—patrónus viszony, a felekeze­ti polémia, a protestánsok jogállása, reformáció—ellenreformáció, reformá­ció és anyanyelvi irodalom stb., amelyek korszakunk egészében érvé­nyesültek. A magyarországi lutheri egyház tör­ténelmi és kulturális szerepének telje­sebb bemutatásához, a vallásos gya­korlat megismertetéséhez szükségesnek mutatkozott további — most már te­matikus — egységek összeállítása és be­építése a kiállítás egészének szerkeze­tébe. így A lutheránus városi kultúra néhány alkotó személyisége című fe­jezet valóban személyes közelségbe ho­zott olyan egyéniségeket, mint Laokner Kristóf, Spielenberger Sámuel, Weber János és Szontagh Pál, akik a városi közéletben és az egyház életében egy­aránt jelentős szerepet töltöttek be. „Közhaszonra nevelés” a lutheránus is­kolákban címmel Eperjest és Sopront kiemelve bemutattuk néhány jelentős tanintézet működését. Az egyház élete. Lelkipásztor és gyülekezet című kiál­lítási egység olyan tárgyi és dokumen­tumanyagot vonultatott fel, amelynek

Next

/
Thumbnails
Contents