Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 81 a segítségével a látogató elé idéztük a gyülekezetek életét, megkíséreltük kiállítási eszközökkel megmutatni, miben állt a lelkész hivatása, mit jelentett lutheri értelmezésben a kereszt- ség és az úrvacsora szentsége, hogyan közvetítették a káték a vallásos ismereteket, s milyen gazdag énekgyűjtemények sora szolgálta a Luther kezdeményezésére kibontakozott gyülekezeti éneklést. Kiállításunk az Emlékek az erdélyi szász egyház XVII. századi életéből című fejezettel zárult. Itt helyeztük el — utolsó kiállítási tárgyként — Georg Haner egyháztörténetét, melyben a szerző felsorolja az Erdélyben legkorábban ismert Luther-műve- ket. Ezzel az emlékkel egyben visszautaltunk a kiállítás fő témájára, Luther művére és hatására. Luther szellemi örökségét szinte folyamatosan közvetítették Kiskátéjának sorozatos hazai kiadásai és a magyar- országi énekgyűjteményekbe felvett énekei is. Hogy mennyire őrizték elődeink a személyes emlékét is, példa rá a kiállításon bemutatott két Luther- ábrázolás a XVII. század végéről: egy képmás a Thököly apotheozisát ábrázoló, felvidéki mestertől származó metszeten és egy másik — Keresztelő János páralakjaként — Pilarik István Selmecbányái lelkész úrvacsorái kannáján. A Luther Márton születésének 500. évfordulóján rendezett budapesti kiállítás két rétegét — az egyetemest és a magyarországi vonatkozásút, amely típusát tekintve is különböző: az előbbi a művészeti, az utóbbi a művelődés- történeti kiállítások csoportjába sorolható — a rendezés úgy érzékeltette a térben, hogy a Luther és a reformáció kora című egységet egy kereszt alaprajzú középhajóban helyezte el, amelyet a lutheri reformáció magyarországi történetének emlékei kívülről öleltek körül. Péter Márta A reformáció a XVI. század művészetében igen nagy változásokat hozott. Elsősorban a németországi és a német- alföldi művészetben hullottak termékeny talajra ezek az impulzusok. Első ízben próbáltuk meg ennek a változásnak és ennek a jelenségnek a dokumentumait megragadni a Szépművészeti Múzeum anyagában. Természetesen nem törekedhettünk teljességre. A válogatásban három tárgykört vettünk figyelembe: elsősorban a reformáció történeti szereplőiről készült portrékat; másodsorban azokat a bibliai tárgyú műveket, melyek tartalmi üzenete a reformáció szellemét tükrözi; harmad- sorban azokat az allegorikus vagy moralizáló témájú műveket, melyek átfogó értelemben a reformációval rokonszenvező vagy azt támogató irányúak. A történelmi arcképcsarnok legfájdalmasabb hiánya, hogy hazánkban nem található egyetlen festett Luther- portré sem. Arcvonásait így grafikai lapokon, könyvillusztrációkon, valamint érmeken és plaketteken láthattuk. Sebald Beham fametszete Lucas Cranach 1522-ben készült fametszete nyomán idézi azt a nagyon életszerű portrét, amikor Luther 1521 májusától 1522 márciusig Bölcs Frigyes védelmét élvezte Wartburg várában, Junker Jörg álnéven élt, szakállt és bajuszt növesztett, lovaglóruhát hordott, részt vett a vadászatokon és mint tudjuk, az Űj- testamentum fordításán dolgozott. Luther két mecénásáról, Bölcs azaz III. Frigyes és I. János szász választó- fejedelemről két kisméretű portrét láthattunk, mely éppen visszaérkezett a berlini Kunst der Reformationszeit kiállításról. Bölcs Frigyes 1525-ben bekövetkezett halála után Cranach műhelyében nagy számban készültek ezek a sokszorosított festett képmások, csak 1533-ban Cranachnak hatvan ilyen „tef-. felein”-t, táblácskát fizettek ki. A portrék alá nyomtatott dicsőítő szöveg került. Ezek a képecskék a reformációt támogató fejedelmek dicsőítésén kívül a reformáció eszméinek a terjesztését is • szolgálták. A portré, mely alatt írott szöveg van, a római művészetben szü- ■ letett meg, ezt elevenítette fel a reneszánsz művészete. Albrecht Dürernek
