Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Káldy Zoltán: A rakéták árnyékában
KÁLDY ZOLTÁN: A RAKÉTÁK ÁRNYÉKÁBAN 7 Ha holnap sem lesz a végítélet: / Beások a föld közepéig, / Lőport viszek le / És a világot a / Levegőbe röpítem .. . hahalha!”. Ez ellen kell szövetkeznie az életet, a földet, az otthont, a családot, a kulturális és erkölcsi értékeket megőrizni akaró emberiségnek. Folyik a rakéták rendszerbe állítása Mostanában nemcsak a rakéták rendszerbe állítása folyik, hanem a „ki kezdte” kérdés vitája is. Pedig a „nemzetek közti véres játék” (Reményik Sándor) ki kezdte kérdésére van néhány olyan felelet, amelyek „történeti tények”. A második világháborút nem a Szovjetunió, hanem a fasiszta Harmadik Birodalom kezdte. Nem a Szovjetunió támadta meg a Harmadik Birodalmat, hanem fordítva. A nukleáris háborút 1945-ben nem a Szovjetunió kezdte el, hanem az Amerikai Egyesült Államok, amikor augusztus 6-án stratégiailag céltalanul és a háború kimenetele szempontjából értelmetlenül az első atombombát ledobta Hirosimára, így elpusztítva a házak 75%-át és megölve közel 100 000 embert. Folytatta Nagaszakira ledobott bombával, sok tízezer halálos áldozattal. Aztán folytatta Churchill angol miniszterelnök, amikor 1946 márciusában Fultonban mondott beszédében megindította a hidegháborút volt szövetségese, a Szovjetunió ellen, amely a fasiszta Németország leveréséért 20 millió embert áldozott. Jött a hidegháború „kivirágzása” nyugat és kelet között. Az Amerikai Egyesült Államok volt egy ideig az atomfegyver kizárólagos birtokosa. Ezt a tényt igyekezett agresszív külpolitikájának alátámasztására kihasználni („atomdiplomácia”). A Szovjetunió azonban hamarosan megteremtette a saját atomfegyvereit. Így bekövetkezett az „atomkonfrontáció”. Közben Nagy-Britannia és Franciaország is az atomfegyverek birtokába jutott. Ez tehát a háttér. Átugorva az 1970-es évek első felének enyhülési éveit, az újabb hideghullám elindulásánál kell folytatnunk, amely már Carter amerikai elnök idejében elkezdődött, de a felfokozódás Ronald Reagan elnöksége idejére esik. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok közel félmilliós — a Német Szövetségi Köztársaságban állomásozó hadseregét — fokozódó mértékben látta el atomtöltetű fegyverekkel. A Szovjetunió körül a NATO támaszpontokat épített ki. A brit és francia hadsereget is közép-hatótávolságú rakétákkal szerelték fel „nemzeti biztonságuk” érdekében. Mire a Szovjetunió is SS—20-as jelzésű modernizált közép-hatótávolságú rakétákat állított be. A NATO 1978-ban elhatározta, hogy évente 3%-kal növeli fegyverkezési költségvetését. Majd 1979 decemberében a NATO a „Szovjetunió Európában élvezett nukleáris egyeduralma megtörésére” (így!) „jogos biztonsági érdekeinek megfelelően” úgynevezett „kettős határozatot” hozott, mely szerint 572 egységből álló közép-hatótávolságú rakétát helyez el Nyugat-Európában öt év alatt. Közben megkezdődött Genfben két konferencia a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között. Az egyik a közép-hatótávolságú rakétákról, a másik a hadászati atomfegyverek korlátozásáról és csökkentéséről (START). Az Amerikai Egyesült Államok a „kettős határozatnak” megfelelően 1983. november közepén megkezdte a közép-hatótávolságú rakéták és robotrepülőgépek alkatrészeinek telepítését Nyugat-Európában. Emiatt a Szovjetunió nem volt hajlandó Genfben tovább tárgyalni, és 1983. november 23-án megszakadtak a tárgyalásolk. így járt a hadászati atomfegy
