Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - ifj. Fabiny Tibor: „Ö, az én próféta lelkem!" A Hamlet mint a Látás Költészete
IFJ. FABINY TIBOR: A HAMLET 37 egy Maerobius-idézettel igazolja. Macrobius ugyanis azt írja, hogy minden látható dolog csak az animális természethez tartozik az embernél, s az igazi ember maga a lélek, ami uralkodik az animális természeten. S amikor beáll a halál pillanata, akkor a látható test kiürül, elveszíti királyát (!), vagyis a lelkét. Tehát amikor Guildenstern a királyt említi, akkor Hamlet Clau- diusra gondolva mondja, hogy a test a királynál (-a léleknél) van, de a mondat második fele már az eltűnt Poloriusra vonatkozik: a király (-a lélek) nincs a testnél. Hankins interpretációja szerint a mondat annyit jelent, hogy Claudius él, Polonius halott. Természetesen ez az értelmezés sem törekedhet kizárólagos érvényre, talán annyival jogosultabb az előzőknél, hogy a párbeszéd összefüggésében csak e két név említése szerepel. De mire is vonatkozik a harmadik „king”, amit Hamlet — a többiek félbeszakítása után — így nevez meg: „The King is a thing ... of nothing.” Hamlet számára a „king” tehát továbbra is a racionális lélek, ami mint olyan halhatatlan, anyagtalan, érinthetetlen, megfoghatatlan. Szó szerint: a lélek nem dolog, azaz „no thing”. Az utolsó sorban azonban visszavált Claudius- ra, amikor azt kéri, hogy vezessék a királyhoz. Hamlet szójátékában tehát a költészet mechanizmusa dolgozik: a külvilágból megragad egy jelenséget, jelen esetben elkap egy szófoszlányt, azt metaforikus szintre ülteti át: me- tanyelven csak önmagának beszél, elmondja, hogy Claudius él, Polonius halott, a lélek viszont halhatatlan. A végén pedig a költészet sűrített nyelvéről Visszakapcsol a hétköznapi nyelvre, s környezetével újra helyreáll a kommunikáció. Valamiképpen itt kapcsolódik a látomás és a poézis. 4. Hamlet anyjával való együttléte és a Szellem megjelenése feltűnően hasonlít az itt leírt mechanizmusra. Ott Hamlet beszéde keltette az őrültség látszatát, itt viszont viselkedése. A szellem látomása számára önkívület- jellegű elragadtatás. A Szellem távozása után az emberfölötti ember izzó koncentráltságú állapotából visszalényegül emberré. Roland Mushat Frye a Hamlet herceg és a protestáns gyóntatószék című tanulmányában részletesen elemzi a Gertrudis—Hamlet jelenetet, s egyúttal beágyazza azt a kor teológiai gondolkodásába. Az Erzsébet-kori Angliának erkölcsi zsinórmértéke a Szentírás. Mózes III. könyve pedig tiltja a férfiaknak fiútestvérük felesége (sógornőjük) szemérmének felfedését, a felebarát feleségével történő közösülést fertőzésnek tekinti (18, 16 ill. 20). Hamlet szenvedélyes igazságszeretetével kísérli meg eltávolítani az anyja szemére rakódott hályogot. Szilárd elhatározása, hogy feléleszti anyjában a bűntudatot, s megpróbálja rávenni a bűnbánatra. „Gyónótükröt” kíván anyja elé tenni. Tápot se innen, míg tükrömbe nem nézsz, Mely megmutatja szíved bensejét A kor protestáns gondolkodásában bibliai alapokon a hivő számára kívánatos a bűnbánat és az egymás előtti bűnvallás. Jakab 5, 16-ban ezt olvassuk: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért”, Ezékiel 3, 18—19-ben pedig: „Ha ezt mondom a hitetlennek: halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de Vérét a te kezedből kívánom meg. De ha megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról, ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a lelkedet.”
