Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - ifj. Fabiny Tibor: „Ö, az én próféta lelkem!" A Hamlet mint a Látás Költészete
34 IFJ. iFABINY TIBOR: A HAMLET Eredetiben: King: But now, my cousin Hamlet, and my son Hamlet (aside): A little more than kin and less than kind King: How is it that the Clouds still hang on you. Hamlet: Not so, my lord. I am too much in the sun. A kin/kind szójátékot Arany a rokonság/rokonszenv fordításával adja vissza, viszont a son/sun (fiú/nap) sokat sejtető fonetikai azonossága a magyar fordításban már nem érzékelhető. Claudius Hamletet tehát becsének (vérszerinti unokaöccsének) és egyúttal — mint újdonsült mostohaapa — fiának tekinti. Hamlet kettős visszakapcsolást végez el: a király első mondatát azonos hanggal, a másodikat pedig értelmileg ellenpontozza (son—sun, illetve felhő—nap). (Shakespeare-nél a „sün” a királyság emblémája: a II. Richárdban a király a bitorló „tüzes napját” átkozza meg, de bízik abban, hogy elkövetkezik az idő, mikor a „földteke alsó feléről kigyújtja újra kelet fényeit... Meglát most újra napként trónra kelni.” III. felv. 2. szín). Vizsgáljuk meg, mit is jelent és főleg kire hivatkozik Hamlet első mondata: „A little more than kin and less than kind”? A mondat első fele érthető: „több mint rokonság” a második rész viszont kétértelmű: a „kind” rokonszenvet, kedvességet jelent, s a „less than kind” úgy volna fordítható, hogy „nincs közöttünk szeretet” ill. „rokonszenv”. (Arany) Figyeljünk azonban a szó másik jelentésére is! A „kind” jelenthet „természetest”, „törvényeset”, sőt Hankins szerint „leszármazottat” is. Ha „kin” rokon és unokaöcs, akkor Hamlet mondata így fordítandó: „Több vagyok, mint unokaöcs, de kevesebb, mint gyermek”, — mert Claudius mostohaapa. Hankins értelmezése a német „Das Kind”-re is gondol, gyanítva hogy a „kind”-nak az Erzsébet-korban kétfajta kiejtése is lehetett. Ez az interpretáció Hamlet mondását önmagára vonatkoztatja. Tételezzük fel azt is, nem kizárt, hogy Hamlet megjegyzése Claudiusra utal. Talán gazdagítjuk az értelmezés lehetőségeit, ha figyelembevesszük R. A. Frasernek Shakespeare poétikájáról szóló könyvét, amelyben a szerző külön fejezetet szentel a „kind” kifejtésének. Az Erzsébet-korban — írja Fraser — a „kind”-ot az istenek által az embernek adományozott természetnek tekintették. Az emberben levő isteninek. Ha az ember vét a Törvény és a Természet ellen (ami a „kind”), akkor előbb-utóbb önmagát fogja elpusztítani. A kor felfogása szerint a természet nem más, mint az Istennel organikus egységben élő világ. Ha az ember nem engedelmeskedik a „kind”- jának, akkor megszegi az isteni törvényt, a bűn romlásba dönti, s végül önmagát semmisíti meg. A „gonosz orgiája” és pusztítása után önmagát falja fel. Shakespeare drámái a „kind” próbái is: mindazok, akik engedelmeskednek a beléjük teremtett isteni természetnek, kegyelmet nyernek és üdvö- zülnek. Akik viszont természetellenes módon lázadnak ellene, menthetetlenül bukni fognak. (A „kind” ellentéte a shakespeare-i szóhasználatban az „unnatural”. Szó szerint: természetellenes. Milyen gyakran találkozunk vele! Elég talán egyet idéznünk: „unnatural deeds / Do breed unnatural troubles”. Magyarul: „Szörnyű tett, szörnyű zavart kelt” Macbeth.)
