Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: A bibliai teremtéstörténet — ma
H. H. SCHMID: A BIBLIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET 2Q nyelmünk, technikai lehetőségeink — mindazokkal a veszélyekkel együtt; amelyek a békét és egyáltalán a világ fennmaradását fenyegetik. Vajon világ még itt a világ? Nem lett-e sok minden istenné, ami kormányoz, meghatároz bennünket és uralkodik rajtunk? Vagy vegyük még egyszer a tudományokat. Szóltunk már arról, hogy ma már ezek nem Isten és a világ bibliai megkülönböztetésével alapozzák meg magukat. De mekkora árat fizetünk ezért? Az az ára ennek, hogy újból és újból fellép az a veszély, hogy a tudományok istenítsék saját eredményeiket, és ezzel tárgyszerűtlenné váljanak. A legutóbbi időben e tekintetben súlyosan vétkezett a szociológiának, a pszichológiának, a pedagógiának, sőt, a természettudományoknak is sok áramlata. Gondoljunk csak az olyan istenekre, mint az „emancipáció”, az „antiautoritárius nevelés”, az „új társadalmi rend”, a „technikai haladás”! Mennyi „áldozatot” követeltek ezek az istenek! Vajon világ és teremtés volt még itt a világ? Ahol az ember úgy akar érintkezni a világgal, hogy eltekint Istentől, ott elkerülhetetlenül ki van téve annak a kísértésnek, hogy istenpótlékokat csináljon a világ elemeiből; s itt lényegtelen, hogy a tudományok szférájából vagy máshonnan származnak-e ezek az elemek. A világ voltaképp csak ott lehet és maradhat meg világnak, ahol nem keresünk benne isteneket, hanem szem előtt tartjuk Istent, aki különbözik a világtól, teremtette és hordozza azt. De 1 Mózes 1-ből kiderül az is, hogy a teremtő Istennel szemben mindig bűnnek kell minősítenünk azt, ha valahol bálványozzák a világot, és istenpótlékokat találnak ki. Tehát az alapkérdés, amelyet 1 Mózes 1 felvet, nem az, hogy valóban hét nap alatt teremtette-e Isten a világot, hanem hogy hajlandók vagyunk-e elfogadni és elismerni a világot mint világot és mint teremtést? Hajlandók vagyunk-e arra, hogy ne a világban keressük minden élet és létezés hordozó alapját, hanem — miközben a világban élünk — mindenben bízzuk rá magunkat a világtól különböző Istenre? Ha ezt a kérdést tartjuk szem előtt, akkor 1 Mózes 1 éppoly aktuális ma is, mint bármikor: világunk képe azt mutatja, hogy a hitetlenség végül is mindig tárgyszerűtlenséghez, a tárgyszerűtlenség pedig embertelenséghez vezet. A világ keletkezése Amit eddig mondtunk 1 Mózes 1-gyel kapcsolatban, az elsősorban nem a világ keletkezésének kérdésére vonatkozott, amelyet itt legelőször fel szoktak vetni, hanem inkább a világhoz való viszonyunkra. Hogy ezzel nem siklottunk el 1 Mózes igazi tartalma felett, az gondolatmenetünk eddigi eredményén kívül következik az antik és bibliai szövegeknek egy bizonyos irodalmi sajátosságából is. Amikor Homérosz le akarja írni Odüsszeusz tutaját, a bibliai szerzők Noé bárkáját vagy a salamoni templomot, akkor voltaképp nem leírást adnak, hanem elbeszélik, hogyan építette Odüsszeusz a tutajt, Noé a bárkát vagy Salamon a templomot. Ókori szerzőik úgy írnak le, hogy elbeszélnek. Így valójában a bibliai teremtéstörténet sem egyszerűen egy régen lejátszódott teremtési aktus elbeszélése, hanem elsősorban a meglevő világ leírása. Ennek ellenére 1 Mózes 1-ből lényeges tanulság szűrhető le a világ keletkezésének kérdésére vonatkozólag. Ha egy pillanatra visszaidézzük Babilónia és a Biblia összehasonlítását, akkor kiderül: a babiloni és az izraeli
