Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Hans Heinrich Schmid: A bibliai teremtéstörténet — ma
28 H. H. SCHMID: A BIBLIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET ni. Aligha becsülhetjük túl Isten és a világ megkülönböztetésének — azaz a világ „istenietlenítésének” és dologivá tételének — jelentőségét, kiváltképp, ha arról a kérdésről van szó (amelyet mindig újból kapcsolatba hoznak 1 Mózes 1-gyel), hogy milyen viszonyban van egymással a természettudomány és a hit. Természettudomány és hit Babilónia és a Biblia összehasonlításából kiderül: voltaképp csak Istennek és a világnak a bibliai megkülönböztetése — ami lehetővé tette, hogy Isten Isten, a világ pedig világ legyen — teremtette meg a mi nyugati kultúránk, civilizációnk és tudományunk előfeltételeit. Amíg egy érchegységben valamilyen hegyi istenség lakozik, addig nem lehet vasércet bányászni. Amíg az égitestek istenek, addig csak asztrológia lehetséges, nem pedig csillagászat. Amíg egy zivatart a zivataristen művének tartanak, addig nem létezhet meteorológia. A világnak a Bibliában található „istenietlenítése” rakta le voltaképpen a mi tudományunk alapjait. Innen nézve egészen új alakot ölt a természettudomány és a hit viszonyának régi kérdése. Ha eddig legtöbbször az történt, hogy a hitet védelmezték és megpróbálták megmutatni, hogy a természettudomány egyáltalán nem cáfolja a hitet, most megváltoznak az arcvonalak. Kiderül, hogy valójában épp fordítva vannak a dolgok. A hitnek nem kell védekeznie a természettudománnyal szemben, épp ellenkezőleg: csak az 1 Mózes 1-ben kifejezett világkép teszi egyáltalán lehetővé a természettudományt. Mert tudományos munka egyáltalán csak ott gondolható el, ahol a világot következetesen mint világot fogják fel. Ennek ellenére elavult volna 1 Mózes 1 ? Nyilvánvaló, hogy a mai tudományok már nincsenek tudatában ennek az eredetnek. Ma a bibliai hit mellett és rajta kívül is létezik szakszerű tudomány. Vajon ezzel megtette a magáét, és elavulttá lett 1 Mózes 1? Szó sincs róla, hiszen épp az újkori embert fenyegeti újból és újból az a veszély, hogy visszaessen egy olyan álláspontra, amely nem éri el Isten és a világ bibliai megkülönböztetésének szintjét, és a régi babiloniak módjára ennek a világnak a dolgait tegye istenekké. Konkrét példák Az első, elég ártalmatlan példa: hogy az égitestek nem istenek, az magától értetődő lett számunkra — de akkor miért tanulmányozzák oly nagy érdeklődéssel az olvasók azt a sok horoszkópot, amely nyugati újságokban és folyóiratokban megjelenik? Valóban előbbre vagyunk, mint a régi babilóniaiak? De vannak fontosabb példák is. Vegyük hétköznapjaink nyüzsgését és rohanását. Nincs egyetlen pillanat, amelyet ne zsúfolnánk tele. Vajon világ és teremtés még itt a világ? Nem lett inkább ismeretlen istenné, amely áldozatokat követel magának? Gondoljunk az idegenforgalmi iparra, amely mindig hosszabb, mindig távolabbi, mindig egzotikusabb utakra csábít — vajon nem lettek istenekké a világ elemei is? Azután itt van jólétünk, ké
