Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ Bél Mátyás: Hungáriából Magyarország felé Válogatta, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Tárnái Andor. (Magyar ritkaságok.) Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1984. „Féltucatnyi tudományszakban vallják, hogy a XVIII. század első felének Bél Mátyás a legjelentősebb magyarországi tudósa; azt is tudják azonban, hogy életműve új — modern szempontok szerinti — földolgozásra vár, és sajnálattal hangoztatott általános vélemény, hogy érdemei és történeti jelentősége nincs jelen az újabb magyar köztudatban. Az utolsó magyar nyelvű összefoglaló munka 1879-ben jelent meg róla, csak nagy könyvtárakban elérhető nyomtatott műveit jó, ha nemzedékenként átolvassa valaki, hátrahagyott kéziratai a XVIII. századra visz- szanyúló próbálkozások ellenére kiadatlanok ...” Így ír a könyv bevezetőjében Tárnái professzor, s szó szerint igazat kell adnunk számonkérő megállapításának. Sőt még megtoldhatjuk azzal, hogy mindeddig az 1684-től 1749-ig élt nagy pozsonyi evangélikus lelkipásztor ugyancsak igen jelentős teológiai és pedagógiai munkássága sem nyerte el megillető mérlegelését és méltatását. Valóban elmondhatjuk: ha feledésbe teljesen nem merült is Bél Mátyás, sokkal inkább csak neve szerepel hazai köztudatunkban, s nem az, mit alkotott, munkássága nem szerves összetevője történeti műveltségünknek. Semmi kétség, több oka van ennek. Nem a legkisebb közülük, hogy e munkásság oly sok tudományterületre kiterjedt, kémiától a teológiáig; igazában számos tudományág múltba mélyedő képviselőinek vállvetett erőfeszítésére lenne tehát szükség, hogy érdeme szerint méltathassuk Bél Mátyás életművét. S a sokoldalúsággal járó nehézségeket a teljesítmény hatalmas méretei még megtetézik. Nem is térve ki forrásértékű kijegyzéseinek óriási tömegére, annak méretei, mit feldolgozott, nem kevésbé bámulatra méltók. Négy teljes s egy félbemaradt ötödik hatalmas fólió kötet képviseli a sok közül fő művét: a „Notitia Hungáriáé novae”-t, mely arra volt hivatva, hogy történetiföldrajzi fölépítésében egyetemes ismeretét adja Magyarországnak. De ami a szerző életében megjelenhetett belőle, csak egy része volt a kéziratban többé-kevésbé elkészült nagy műnek. S ebből adódott egy további nehézsége annak, hogy a „Notitia” gazdag tartalma közkinccsé váljék. A kortársak legjobbjai ugyanis annyira tudatában voltak annak a rendkívüli tudományos lentéktelen részük olvashatatlan lett, retű kéziratos hagyatéka képviselt, hogy megpróbálták azt megszerezni, ami részben sikerült is néhányuknak. Ez nemcsak a kéziratok szétszóródását eredményezte, hanem azzal a szomorú következménnyel is járt, hogy nem jelentéktelen részük olvashatatlanná lett, sőt tönkrement a hajósok gondatlansága miatt, mikor Batthyány József érsek az általa megvásárolt fő tömeget a Dunán Pozsonyból Kalocsára szállíttatta. Hogy Bél Mátyás munkássága még szakkörökben sem ismert eléggé, annak Tárnái Andor egy további okára is rámutat. Arról van szó, hogy Bél Mátyás a tudomány akkori nemzetközi nyelvén: latinul írta műveit, mégpedig nem könnyen követhető, kissé keresett latinsággal. Éppen ezért kell üdvözölnünk, hogy a szóban forgó kötet Bél Mátyás tevékenységét több munkájából vett jellemző szemelvények magyarra fordításával tette szélesebb olvasóközönség számára hozzáférhetővé. Igaz, az utóbbi években nem hiányoztak kísérletek a „Notitia” egy-egy megyeleírásának magyar nyelven való közzétételére, de sajnos, nem mindig a végleges kézirat alapján s olykor nem is a legjobb fordításban. A Tárnái szerkesztette kiadvány az első, mely Bél Mátyás egész nyelvészeti, nyelvtörténeti, történeti és országleíró, továbbá tudományszervező munkásságából ízelítőt ad nyomtatásban megjelent művek végleges szövege alapján. S a ki-
