Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Körkérdés: Fiatalok keresztyén életvitele
KÖRKÉRDÉS Fiatalok keresztyén életvitele A címet olvasva az lehet az első kérdés, hogy szabad-e a keresztyén életvitelt bármilyen rétegezés szerint is, külön-külön vizsgálni. Az evangélium tanítása nem egyértelműen adja meg minden ember számára azokat az alapokat, melyekre épülve élete keresztyén lesz? Sok igazság van ebben a kérdezve-állitásban, mégis becsapnánk önmagunkat és nehezen megoldható konfliktusok elé állítanánk társainkat, ha nem számolnánk a más-más helyről induló és különböző helyzetű emberek egységesen keresztyén, mégis igen sok mindenben eltérő életvitelének realitásával. Ezen a gondolatmeneten elindulva beszélhetünk a fiatalokat az idősebbektől elválasztó sajátos keresztyén viselkedési formákról, s a fiatalok közti — inkább személyiség-, mint helyzetfüggvényű — különbözőségekről is. Az előbbit tekintve megint két nagy — kissé sematikus — csoportot állíthatunk fel: azok a különbségek, amelyek az életkornak sajátjai, s azok, amelyeket a változó történelmi és társadalmi viszonyok okoznak. Azt, hogy a hit megélésének mely elemei múlnak el a felnőtté válás során, nehéz megítélni; talán a legjellemzőbb külsőségek, amelyeket a keresztyén önértelmezés és a krisztushit friss élménye okozta radikalizmus vált ki a keresztyén fiatal magatartásában: elveti a tradíciókat, de legalábbis kemény küzdelemmel a maga számára újraértelmezi őket, erősen kötődik valamely karakterisztikus tanításhoz, s az élet valamennyi területén ennek alapján próbál tájékozódni stb. S ez az állapot bármennyire múlékony is, mégis nagyon sok eleme olyannyira felszívódik a személyiségben, hogy ott alapvető formáló erő marad. A történelmi-társadalmi változások, a tág értelemben vett kultúra fejlődése még ennél is meghatározóbb a népegyházi keretek között felnőtteket s a mai ifjú korosztályt elválasztó különbségekben. A ma ifjúsága sajátos morális rendszerben (rendszertelenségben) nő fel, szemlélete, ítélete szabadabb, s bár így nehezebb „egyenesben maradni”, megéri a többletenergia ráfordítását: felvilágosultabb, emberhez alkalmazkodóbb életforma épülhet ki általa. A keresztyén hitvallás értéke is megnő: szigorú rostálás után kerülhet csak be egy-egy tétele az egyén hitvallásába. így mondhatjuk, hogy bár kevesebben vallják magukat hívőnek, mint a megelőző korosztályokban, de hitvallásukat tükröző életformájuk általában kifinomultabb, érzékenyebb. Talán ezek az okok is közrejátszanak abban, hogy az egyes fiatalok keresztyén élete oly sok mindenben elüt egymásétól, s hogy tulajdonképpen magányos ez az élet. Bár ismerünk jól működő, aktív és erős gyülekezeti ifjúsági közösségeket, de ezek legtöbbször a „referenciacsoport” funkcióját töltik be, ahol az ítéleteket egy elképzelt ideális értékrend alapján hozzák, s nem az egyének közösen kimunkált, közös — nemcsak mindenki által elfogadott, hanem mindenki személyiségét befogadó — hitvallása alapján. így a közös alkalmak és a közös munka légköréből kikerülve elég védtelen marad a fiatal, s nagy súlyként nehezedik rá a saját hitvallás megalkotásának kényszere. Ez még nem is lenne baj, de a mai magyar
