Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984

1984 / 2. szám - Fabiny Tamás: Az első temetés

FABINY TAMÁS: AZ ELSŐ TEMETÉS 77 tél, porrá kell lenned. Ezért Hugyecz Judit testvérünk földi maradványait is eltemetjük, hogy porrá legyen, ami porból vétetett. De az élő Ür Jézus Krisztus a mi reménységünk, aki meghalt bűneikért, és feltámadt megigazu- lásunkra. Az ő irgalmába ajánljuk ezt a testvérünket: bocsássa meg vétkeit, és adjon neki örök életet.” Leengedik a koporsót, a szokásosnál finomabban csúsztatják rá a földet. Tudom, ez veszélyes pillanat. Döngő rögökre számít­va énekelni kezdek. Az egyik gyászoló egy földdarabot dob a koporsó után, egy másik pár szál virágot. Két srác földel, farmerban, pólóban. A mozdula­tok szakszerűek. Kész. Az egyik feketeruhás pénzt ad nekik. Néhányan már indulnának, pedig nekem még lenne mondanivalóm: nem saját szavam, ha­nem az áldás, „Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Kezet fogok a hozzátartozókkal, néhány szót váltunk. Ök is csak ma ér­keztek, számukra is idegen ez a város. Űjra a gondnoki épületben, mindent vissza a táskába. Pár szó a banzájossal, közben a hasát vakarja a rövid ing alatt. — Nem jársz rosszul, ha ebben a városban maradsz. Mikor jössz leg­közelebb? Na, szevasz. — Szevasz. A szikár barátságtalanabb — igaz, nem fejeztem be negyvenre. Mielőtt kilépnék a kapun, még egyszer körülnézek: szépen ápolt temető. Most már eggyel többen fekszenek benne. Nyugosznak? Rettentő fáradt vagyok. PICK, dögszag, áldás. Százas, örök világosság fényesedjék, nem akarlak bennete­ket becsapni. Élt 71 évet, dinnyeízű délután, HŰTŐ, mint a juhok, pásztor nélkül, bevizelt. Az irgalmasság jele, nem, én nem a kántor vagyok, és porrá leszünk, hol van most az Isten, SZTK-szemüveg, nincs kitől meg­kérdeznem, élt 33 évet, törpefenyő. Mint a visszafojtott, de aztán kirobbanó zokogás, úgy tör rám a zápor. Dörgés és morajlás. Hajam, ruhám egy pillanat alatt csurom víz, befolyik a szemüvegem alá. Nem gyorsítom lépteimet, úgy megyek a gazos villamos- megálló felé.

Next

/
Thumbnails
Contents