Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 2. szám - Hafenscher Károly: Áldások forrása lehet. A Lutheránus Világszövetség Nagygyűlésének hatása
8 HAFENSCHER KÁROLY: A VILÁGGYÜLÉS HATÁSA tendáló érdeklődést: misszió és evangélizáció ma, istentisztelet és keresztyén élet, felkészítés a szolgálatra, ökumenikus elkötelezettség és evangélikus identitás, az információ korszaka, nők és férfiak az egyházban és a társadalomban, fiatalók az egyházban és a társadalomban, gazdasági és szociális igazságosság felé, gondoskodás Isten veszélyeztetett világáról, faji kérdés, emberi jogök, keresztyén élet különböző társadalmi rendszerekben, felelősségünk a békéért. Az írott vagy elhangzó tanulmányi munka nem öncélú, hanem a Jézus Krisztusról szóló korszerű bizonyságtételt segíti. 3. Minden világgyűlésen jelentős maga a találkozás eseménye. A nagy család közeli és távoli tagjai találkozhatnak, kis és nagy egyházak tagjai testvérként együtt gondolkozhatnak, véleményt cserélhetnek, imádkozhatnak. Ma a legkülönbözőbb emberi közösségek életében fellelhető a találkozás, együttlét fokozott igénye. Ma, amikor különböző kommunikációs csatornákon át szinte túltáplálnak bennünket, nem újabb információ utáni igényünk jelentkezik, hanem közösségigényünk. A Biblia tanulmányozásakor, munka- csoportokban, plenáris üléseken egyaránt a világgyűlés ezt a közösségigényt is szolgálja. Ugyancsak ez a célja a látogatási programnak: személyes találkozás a gyülekezetek tagjaival — ha csak egyetlen vasárnapra is. 4. Spirituális gazdagodás. Nem veszít semmit a tanulmányi munka súlyából, ha azt állítom, hogy egyre inkább tudatosul a kölcsönös lelki gazdagodás igénye. Amit tárgyalóasztaloknál, vitafórumokon nem lehet elérni, az az istentiszteleteken, az úrvacsoravételkor, bibliatanulmányok és megbeszélések során lehetségessé válik. A múlt kincsestárából előhozott énekek, mai dallamok és szövegek kicserélése, az egyház imádságos kincsének feltárása és újra használatba vétele — mind ide tartozik. Egymásért mondott közbenjáró imádság vagy a megbékélés külsőleg is kifejezésre jutó jelzése a spirituális meggazdagodást segíti elő. (A résztvevők mindkét oldali szomszédjukat megölelik és megcsókolják, közben anyanyelvükön mondják: „Békesség neked”). 5. Több irányú kölcsönhatás. Egy időben szívesen beszéltek a LVSZ-en belül is kétirányú forgalomról: minden egyház egyszerre adakozó és elfogadó egyház is. Ma több dimenziós kölcsönhatásról beszélnek. A „felső” képviseleti szervek és a helyi gyülekezeti szint gondolatainak és cselekvéseinek egyeztetése, a különböző társadalmi rendszerekben élő egyházak egymásra hatása a budapesti világgyűlést is jellemzi. Maga az a tény is, hogy egy európai szocialista államban rendezték meg a világgyűlést, hat a nem szocialista jellegű társadalmakban élőkre. Eltűnnek a hordozott előítéletek, a fantomképek, és marad a valóság, ami mindig színesebb, árnyaltabb, sokoldalúbb, mint az elképzelés. Sem az LVSZ, sem a vendéglátó egyház nem marad ugyanaz egy-egy világgyűlés után, mint előtte volt. 6. Felekezeti határokon is átnyúlik a világgyűlés hatása. Ez helyi vonatkozásban és világviszonylatban is érvényes. Más felekezetek, felekezeti és fe- lekezetközi világszervezetek is küldenek képviselőket. Az LVSZ megalakulása óta mindig buzdítást kaptak a tagegyházak az ökumenében való aktív résztvételre. A kívülállók szerint az evangélikus egyház hajlamos a konfesz- szionalizmusra és a más felekezetek iránti tartózkodásra. A tiszta tanítást féltve és őrizve az evangélikusok sokszor valóban nehézkesnek mutatkoztak az ökumenikus közeledésben. A világgyűlések közötti időben folyó bilaterális dialógusok azonban olyan légkört teremtettek az utolsó mintegy húsz esztendőben, amelyben az evangélikus egyház ökumenicitása már természetesnek mondható.
