Diakonia - Evangélikus Szemle, 1984
1984 / 1. szám - Káldy Zoltán: A rakéták árnyékában
IO KÁLDY ZOLTÁN: A RAKÉTÁK ÁRNYÉKÁBAN Az emberiség biztonsága érdekében nem egyszerűen az amerikai és szovjet meg a francia és brit rakétákat kell leszerelni, hanem az általános leszereléshez kell hozzálátni, és azt végre kell hajtani. Azt a bizonyos „nemzeti biztonságot” előbb alacsonyabb szinten (kevesebb fegyverrel) kell megvalósítani, azután teljes leszerelést kell végrehajtani. Az általános és teljes leszerelés nemcsak az „emberiség biztonságát”, hanem a „nemzeti biztonságot” is elősegíti. Az egyházak is a rakéták árnyékában élnek Nemcsak az „emberiség”, hanem benne az egyházak és tagjaik is a rakéták árnyékában élnek. Talán az a feladatuk, hogy naponként prédikálják az emberi „bűn” nagyságát? Hirdessék a „végítéletet”? Ijesztgessenek a Jelenések Könyve „hullaszínű lovával” és annak lovasával, a Halállal? Szó sincs róla. Ez tévút lenne. Ellenben hirdetniük kell az egyházaknak, hogy nem a bűn a legnagyobb hatalom és nem a halál, hanem a halálon győzelmet arató Jézus Krisztus, aki maga az Élet, és aki életet akar adni és megtartani. Hirdetniük kell, hogy az embernek nem kell „besegíteni” Istennek a „végítélet” végrehajtásába, és főleg nem kell az atomháborút kijelölni Isten számára az ítélethez. Hirdetniük kell a „reménység Istenét”, aki világát fenntartja, és a „béke Istenét”, aki karácsonykor is az „egész föld számára” békét hirdetett. De parancs az egyházak számára az is, hogy egyesítsék erejüket, és úgy lépjenek fel az „emberiség biztonságáért”. Jussanak el közös bizonyságtételhez a háború, a nukleáris fegyverek, általában a fegyverek, a rakéták, a gazdasági és társadalmi igazságosság kérdésében, és azt képviseljék saját országukban kormányuk előtt is. Képviseljék, hogy a biztonság csak a nemzetek közös vállalkozása lehet, és a nemzetek biztonságát csak a népek biztonsága erősítheti meg. A népek biztonsága pedig most azt követeli, hogy a rakéták telepítését hagyják abba, szereljék le őket, és minden nukleáris fegyvert semmisítsenek meg. Mert mi a „reménység zöld csillagai” (Reményik Sándor) alatt és nem a rakéták árnyékában akarunk élni.
