Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS -FIGYELŐ 93 akiknek neve és emléke fennmaradt! De hatással volt a névtelenségbe vesző anyák, asszonyok serege is! Bainton professzor is felesége emlékének szenteli könyvét. Már az ökumenikus mozgalom kezdeteinél, a Hit és Egyházszervezet mozgalom 1927-es lausannei első konferenciáján a több száz férfi között jelenlevő mindössze hat női küldött kijelentette, hogy „az asszonyok megfelelő helye az egyházban nagyon komolyan veendő kérdés, mely mindenki gondolatában és szívén kell legyen”. Az Egyházak Világtanácsa első, 1948-as világ- gyűlése is hangsúlyozta, hogy a férfiak és nők elméletben elfogadott egyházi közössége nem valósul meg a gyakorlatban. A rákövetkező évtizedekben olyan kérdések voltak előtérben, mint a nők aktívabb szolgálata az egyházban és az ordináció, a lelkésszé avatás. Valósággal próbakő lett az ordináció kérdése; valójában azonban a probléma leszűkítése, Iha a nők és a férfiak egyházi közösségét illetően ez az egyetlen kérdés. Az ilyen irányú 1974-es nyugat-berlini és az 1981-es sheffieldi konferencián szinte elemi erővel tört fel és fogalmazódott meg a nők sokáig csak elszenvedett hátrányos megkülönböztetése, félreállítása, elnyomása, lenézése. A fejlett nyugati országokból való nők elsősorban inkább csak a személyes kapcsolatokra és az egyházi életre gondoltak, míg a harmadik világból valók rámutattak, hogy a nők helyzete világméretű szociális kérdés, mely összefüggésben van az osztálykülönbségekkel és a faji megkülönböztetéssel. Az ellenfelek tehát nem egyszerűen a férfiak, hiszen más szempontból ők éppoly elnyomottak, mint a nők. Egyrészt tehát el lehet mondani, hogy éppen az ökumenikus találkozások révén a nőkkel kapcsolatos megállapítások és követelések árnyaltabbak lettek, másrészt pedig hallatlan súlyt és tekintélyt kaptak azáltal, hogy egyházak és keresztyén nőszervezetek állnak mögöttük. A probléma teológiai kérdései főként ezt a négy területet ölelik fel: szóhasználat, bibliaértelmezés, istenkép és emberkép. A szóhasználat terén kiterjedt és aprólékos küzdelem folyt azért, hogy felszólalásokban, levelekben és hivatalos ökumenikus dokumentumokban mindig világos legyen: amikor emberről van szó, akkor nőkre és férfiakra kell gondolni. A probléma számos nyelvben abból a tényből fakad, hogy még az embereket általában jelölő szavak is him- neműek, vezetőembert jelentő számos szóban pedig valamilyen módon benne van a „férfi” szó is (angol: chairman, német: Staatsmann), utalva a férfiak korábban még inkább monopolisztikus uralkodó szerepére. Magyarok mindezeket a törekvéseket és próbálkozásokat mulatságosnak is tarthatják, hiszen a nyelvtani nemekből adódó problémák anyanyelvűnkben ismeretlenek. De ez még nem jelenti, hogy itt nem lehet probléma. A bibliaértelmezés kérdése tulajdonképpen kapcsolódik a nyelv kérdéséhez, hiszen a Biblia leírásaiban is túlnyomórészt férfiak szólnak Istenről, tehát férfigondolikodással, férfias képekkel és férfi mentalitással. A Sheffieldi konferencia dokumentuma azonban megállapítja (Die Zeichen der Zeit 1982,9.), hogy a Bibliában sok antipat- riarchális tendencia mutatható ki, de a patriarcháis társadalmi keret, ill. mentalitás még a képekben sem homályo- sítja el az Istenről szóló igazi üzenetet. Az Evangelische Theologie című folyóirat feminista teológiának szentelt száma (1982,1) négy nő bibliatanulmányát közli, de egyikük sem vádolja a bibliai szerzőket elfogultsággal a nőkkel szemben, holott az ókori társadalmi viszonyokból és gondolkodásból, vagy rabbinista háttérből ez következhetnék. Az istenkép kérdése abból fakad, hogy éppen a bibliaértelmezés alapján egyesek hangoztatni kezdték: Isten nem férfi. Az ellenkezőjét, tehát hogy Isten férfi, tudtommal nem állította senki, de az a mód, ahogyan a Biblia Istenről beszél, azt sugallja, hogy a bibliai írók — ha ilyen kérdés egyáltalán felvetődött bennük — Istent férfinak képzelték. Ebben a vitában előrevivő Foster R. McCurley philadelphiai (USA) ószövetségi professzor cikke (The Lutheran, August 1982), melyben rámutat, hogy vannak olyan versek az Ószövet
