Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Veöreös Imre: Egy sikerkönyv, amely választ vár tőlünk
74 VEÖREÖS IMRE: EGY SIKERKÖNYV . .. keltő és bűntudatoldó mechanizmusok működésére szüksége van a társadalomnak. A szerzőnek ezzel a megállapításával szekuláris oldalról megerősítve láthatjuk: amit az egyházban Isten Jézus Krisztusban megjelent kegyelmének hirdetésével végzünk, annak az a társadalmi jelentősége is van, hogy a bűnbocsánatból fakadó új elhatározás, felelősség és jó cselekvés —ha valaki helyesen hallotta meg Isten szavát — nem marad az egyéni élet síkján, hanem közösségi vonatkozásban is pozitív módon jelentkezik. A keresztyén hivő életében újra és újra végbemenő ez a folyamat más ugyan, mint a társadalmi bűntudat, de hatásukban találkoznak társadalmi megújulás murikálására. „Az infantilizmus” A magyar társadalom tagjai évszázadok óta élnek erős és egészségtelen függőségben — kezdi utolsó tanulmányát a szerző. Ennek a függőségnek a következménye az infantilizálódás. Azaz: az illető korát tekintve ugyan felnőtt, de tudatában, öntudatában nem válik felnőtté, független személyiséggé. Ebben a jelenségkörben kerül vizsgálatra a könyv lapjain „a vallások és vallási felekezetek szerepe is.” A szerző találkozott olyan véleménnyel, hogy a katolikus vallási gyakorlat a szó szoros értelmében az egyháztól való gyermeki függőségben tartja hívőit; szemben a protestáns-puritán gyakorlattal, amely magára hagyja az embert az Istennel való párbeszédben, küzdelemben, s így mintegy önállóságra, autonómiára, felnőttségre szoktatja. Ugyanakkor azonban a katolikus hivő függősége az egyháztól gyakran oldottabb, feszültség- mentesebb, mint a protestáns hivő függősége a maga komor Istenétől, az önnön leikébe beleépült szigorú istenképtől”. Meg kell jegyeznem, hogy a fentebb rajzolt protestáns hivőkép inkább a hagyományos kálvinista kegyességnek felel meg, mintsem evangélikus modell. Luthernél Isten lényének alapvonása a Krisztusról szóló evangélium alapján a mindeneket átfogó szeretet. A mi hitünk szerint az Istenről való kinyilatkoztatás csúcsán ez az új- szövetségi mondat áll, éspedig nem puszta fogalommeghatározásként: „Az Isten szeretet” (ÍJn 4,16. — A felekezeti istenképek irodalmi tükröződéseiről írtam a Diakonia 1979. évi 1. számában.) Az Istentől való gyermeki függőség részletesebb megvilágítást kíván. De előbb vessünk egy pillantást a fejezet további részére! Négy, az utóbbi években bemutatott színdarab tartalmán láttatja meg a szerző „a kényszerű gyermeklétből való kitörési kísérleteket”, azzal a helyes céllal, hogyan válhat a társadalom „felnőtt emberek okos gyülekezetévé”. „Igen ám — összegezi egyik színdarab kapcsán —, de ha a szülőknél, a felnőtteknél, Istennél van az értékek világába való be-, illetve visszabocsáttatás kulcsa, akkor az oda mindenáron bejutni akaró gyerek vagy hivő totális függőségbe kerül tőlük. A mindenkori szülők, egyházak, varázslók, demagóg hatalmak évezredek óta tudják, hogy a nyers erőszaknál is erősebben köti meg az embert a bűntudat s még ennél is jobban a bűnbocsánat reménye.” Megint csak a saját legközelebbi területünket érintő állításra reflektálunk. Az Istenhez való belső kötődés, a hit valóban infantilis állapotba hozza az embert? Kétségtelen, hogy az Istenhez való viszonyunkat a gyermeki viszony képével szemlélteti az Újszövetség. Luther a Mi Atyánk imádság megszólítását így magyarázza A kis káté ban: „Isten ezzel arra biztat minket, hogy higgyük, hogy ő igazán Atyánk, mi pedig igazán gyermekei vagyunk, és ezért bátran és teljes bizalommal kérjük őt, mint a gyermekek édesatyjukat”. Az
