Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983

1983 / 1. szám - Veöreös Imre: Egy sikerkönyv, amely választ vár tőlünk

72

VEÖREÖS IMRE: EGY SIKERKÖNYV . ..

a mozit is tiltották. De az eddigieknél határozottabb körvonalakkal rajzolhatnánk meg a XX. századi hivő ember képét, modelljét. S ebben nagy segítséget kaphatunk a lutheri kegyességtől, annak sajátos vonásaitól. (Távol áll például tőle az aszketikus életmód. Nem véletlen, hogy a puritanizmus nem evangélikus talajon fejlődött ki.) Útközben ugyan több minden elveszett, de nem újat kell kitalálnunk, hanem visszatérnünk a reformáció gyökereihez, s ezt az örökséget megfogalmazni a mában. Az általunk vallott helyes keresztyén típus jegyeihez tartozik az élet és a teremtett világ Istentől adott örömeivel való élés, a derűs, bizodalmas életszemlélet, a hivatástudat, a társadalom öntevékenységének elismerése, a kultúra értékeinek művelése vallásos színezettől függetlenül is, abban a bizonyosságban, hogy végső soron minden Isten felé mutat. Tegyük hozzá, mert még mindig többen egyházon kívül és belül ezt nem értik: a tudományos világkép vállalása, amely a keresztyén világlátásnak ma szerves részeként tekintendő. A nemzeti érzés és hazaszeretet —, csak szólammá ne váljék. S egy rendkívüli nyitottság minden más felé, ami nem mi vagyunk — más felekezetek, nem keresztyén vallások, más világnézetek, más népek felé. A korszerű keresztyén értékrend igen tág ölelésű. Az igazi keresztyén értéktudat klasszikus igéje Pál apoötol fogalmazása: „minden a tiétek, ti viszont a Krisztuséi, Krisztus pedig Istené” (lKor 3,22—23).

,,A bűntudatról mint társadalmi jelenségről”

Ebben a fejezetben utal a szerző többek között a XVI. századi magyar reformáció — tévesen csak kálvinizmust emleget — prófétai igehirdetésére, mely a hazánkra szakadt nyomorúságban Isten büntetését látta az ország vétkeiért. A hazai reformációnak a mohácsi vész utáni ilyetén megnyilvánulásait érdemes lenne közelebbről megvizsgálnunk — Hankiss megállapításai erre ösztönöznek. Az én ismereteim szerint nem az volt a magyar reformációnak az igazi hangja, amit a szerző az akkori nemzeti bűntudatképződést megvilágító eszmei láncsor utolsó szemeivel így fejez ki: vezekelnünk kell

bűneinkért -»■ Isten- visszafogad majd a maga kegyelmébe -»■ s egy jobb kor köszönt majd ránk”. A vezeklés nyomán Isten kegyelmének elnyerése — ez épipen ellenkezője lett volna az alapvető reformátort igazságnak. A feltétel nélküli kegyelem gondolata uralkodik Luthernél. A bűnbánat vallomását a hazai reformációban is túlharsogta a bizodalom az Isten kegyelmében, amely bűnbocsánatot és megtérést, megújulást ad. Egyik legszebb példája ennek az Emlékezzél, hogy mi történt kezdetű énekünk (Kolozsvár 1553), mely könnyen hozzáférhető (az új Evangélikus Énekeskönyv 403. éneke). Két versszakát ideiktatom szemléltetésül: „Könnyhullatás között esszük most a kenyeret, Mert földünkön meg nem szántuk a szegényeket; Szenvedőktől szemeinket elfordítottuk, Azért Isten haragját most rajtunk hordozzuk. — Bizodalmunk tebenned van, felséges Isten, Mert megmaradsz mindörökké ígéretidben. Kérünk téged, térítsd hozzád a mi szívünket, Hogy elnyerjük irgalmadból üdvösségünket!” A Krisztusról szóló evangéliumnak ez a bizodalmas hangja a magyar reformáció fő vonása. Szépen állapítja meg néhai Sólyom Jenő egyháztörténészünk : „ ... a nagy nemzeti katasztrófában úrnak és parasztnak egyaránt a reformáció ajándéka, az evangélium volt egyetlen vigasztalója és erősítője”. (Az egyház története. I. k. Győr 1942. 86.)

A második világháború utolsó éveiben súlyos bűnökkel terhelődött meg