Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Veöreös Imre: Egy sikerkönyv, amely választ vár tőlünk
VEÖREÖS IMRE Egy sikerkönyv, mely választ vár tőlünk Hankiss Elemér Diagnózisok című könyvét megjelenése után nyomban elkapkodták (1982. Magvető Kiadó). Utóbbi éveinek hét tanulmányát foglalja egybe a Gyorsuló idő sorozatnak ez a kötete. A szerző társadalmi problémákra mutat rá, mégpedig olyanokra, amelyek az emberi-társadalmi tudatnak és a mindennapi emberi-társadalmi együttélés formáinak megújulását kívánják. Megállapításai szociológiai éleslátását tanúsítják, s javarészt csak igenelhet- jüík őket. Részletes ismertetésbe itt nem bocsátkozunk; aki olvasni szeretné, hozzájuthat könyvtárakból. Viszont több helyen foglalkozik a problémák kapcsán az egyházak, a keresztyénség szerepével, illetve keresztyénnek mondott nézetekkel. Ezeken a pontokon megszólítva érezzük magunkat. Hozzászólásunk részben elmélyíteni akarja a keresztyén hivő felelősségét, részben teológiai, egyházi szempontból helyesebb megvilágításba próbálja helyezni az adott részletet. „Közösségek válsága és hiánya” A szerző az életképes emberi közösségek krónikus hiányát állapítja meg az elmúlt három-négy évtized magyar társadalmában. Két típusát jellemzi a közösségeknek: a közvetlen közösségek tagjait személyes kapcsolatok fűzik össze. Ilyen közösség lehet egy baráti kör, egy összeforrott munkatársi gárda, egy a lakóhelyhez kötődő közösség és így tovább. Az eszmei közösségeknél elsősorban nem az együttlét, hanem az együvé tartozás a lényeges közösségteremtő erő. „Gondoljunk csak... egy vallási felekezét tagjaira.” A régebbi hagyományos közösségek között említ a szerző a negyvenes évekből egy-két felekezeti ifjúsági mozgalmat, s világnézeti tartalmuktól elhatárolva magát, „hasonló szerkezetű közösségek hiányát” sajnálattal állapítja meg. Egy közösség alkotói tényezői: a közös érdek, a közös cél, a közös értékrend meglétének a tudata, a „mi” tudat. A szerző okfejtésének alapvető pillére: közösségekre az embernek mint egyénnek és a társadalomnak mint egésznek egyaránt szüksége van. Szociológiai oldalról alátámasztva láthatjuk, hogy az egyház egyike azoknak a közösségeknek, amelyeknek hálózata átfogja és ezzel erősíti a társadalmat, a hozzá tartozó egyénnek pedig tartást, érzelmi melegséget adhat. Kétségtelen, hogy az egyházak ma fokozódóan töltenek be ilyen szerepet hazánkban. Ennek tényezője egyrészt korunk emberének a magányossági ér-
