Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983

1983 / 1. szám - ifj. Fahiny Tibor: Bacon és Donne. Esszé vagy meditáció

IFJ. FABINY TIBOR: BACON ÉS DONNE

56

gyöngyöz ki. Például: „Az, aki derék emberek közt akar első lenni, nehéz feladatot vállal, de a közre ebből csak jó háramlik; hanem az, aki csupa nulla közt akar az egyetlen értékes szám lenni, az egész korszakot juttat romlásra”.

Bacon esszéinek első, 1597-es kiadásához csatolja a latin nyelvű írásait is „Meditationes Sacrae” címen. Azt gyaníthatjuk kiadásának programjából, hogy ő is szoros kapcsolatot és rokonságot érzett az esszé és a meditáció között.

A Bacon-esszék teljes kiadása több mint negyedszázaddal később, 1624- ben látott napvilágot. Alig egy esztendő múlva, 1625-ben jelent meg a szintén Shakespeare-kortárs John Donne (1573—1631) meditációs kötete Devotions upon Emergent Occasions (A bekövetkezett eseményekre írt áhitatok). A majdnem egyidőben megjelent két kötet rendkívül hasznos összehasonlítási alapot nyújt a két műfaj lényegi tulajdonságainak összevetésére. Mielőtt azonban rátérnénk erre, szóljunk valamit a szerzőnek, John Donne-nak, a kora tizenhetedik század legnagyobb angol költőjének az életéről.

Donne korán elhalt édesapja vaskereskedő volt, anyja viszont a mártír Morus Tamás leszármazottja. A család, akinek tagjai között számos neves irodalmárt is találunk, a reformáció századában is kitartóan védelmezi katolikus hitét, Morus Tamás emlékét. Az ifjú Donne tanulmányait Oxfordban és CambridgeJben folytatja, majd világkörüli hajóútra indul. Hazatérve a királyi kincstartó magántitkáraként helyezkedik el, ifjúságát vad szerelmek között tölti. Megszökteti és titokban feleségül veszi munkáltatójának unokahúgát, s ez hosszú időre anyagi romlásba dönti. Hosszas tusakodás után, 1615-től azonban hátat fordít a katolicizmusnak, áttér az anglikán egyházba és a papi pályát választja. Szakít a költészettel is, mint ifjúkori „szeretőjével”, és örök hűséget fogad a lelkészi hivatásnak mint választott „hitvesének”. 1621-től haláláig működik mint a londoni Szent Pál székesegyház népszerű esperese. A vaskos kötetekben megjelent prédikációi az angol széppróza remekei.

Összegyűjtött versei azonban csak két évvel a halála után látnak napvilágot, s értékelésükre hosszú ideig váratott az irodalomkritika. Eleinte a fenntartásokkal fogadott bizarr és zavaros képeket alkalmazó „metafizikus költők” iskolájának egyik tagjaként tartották számon. Valós értékét igazán csak századunk, kiváltképpen T. S. Eliot fedezte fel. Rámutatott, hogy Donne az érzelem és az értelem egységét utoljára érzékelő költészet képviselője. Egy Donne kötet egyaránt otthont ad a frivol, sokszor meglehetősen pajzán és intellektuális humorral tarkított szerelmes verseknek és az őszintén szóló alázatos hangú istenes költeményeknek is. Lírája mindig szenvedélyes indulatokra hangszerelt — akár profán, akár szakrális témáról ír. Verseinek magyar kiadása jogosan viseli tehát az Égi és földi szerelem címet.

Shakespeare-rel együtt Donne is tapasztalta a felbomló világegységet, a szétrepülő világrendet, a kizökkent időt, ezt a — manierizmusnak is nevezett — késő reneszánszban jól kivehető válságérzetet. (A világ anatómiája). Költészetének érzékenysége, anglikán zeneisége egyaránt szólaltat meg fergeteges szenvedélyt és csendes áhitatot.

Amikor Donne meditációi megjelentek, a műfaj már nem volt ismeretlen Angliában. 1606-ban egy Joseph Hall nevű író meditációs kézikönyvet jelentet meg The Arte of Divine Meditation (A vallásos meditáció művészete) címen. A szerző a meditációt úgy határozza meg, mint „a léleknek egy szellemi tárgy felé való fordulását különböző műfajok segítségével, egészen ad-