Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Sykes, Stephen W.: Az anglikán keresztyénség
54 S. W. SYKES: AZ ANGLIKÁN KERESZTYÉNSÉG ralizálódott és elracionalizálódott protestantizmus ellen léptek fel: újraélesztették a miszticizmus iránti érzéket, az egyház egyetemességét, az apostoli szukcessziót, s a hagyománytiszteletet helyezték előtérbe. Középkor-kultuszuk sok rokonságot mutat a korabeli romantikával. Főbb képviselői: John Keble, E. S. Pusey és J. H. Newman. Az utóbbi 1845-:ben át is tért a katolikus egyházba, 1877-ben pedig bíboros lett. írásai irodalmilag is nagyon értékesek. 2. Patrisztikus: a korai egyházatyák tanítását valló. A patrisztika: az apostoli kor végétől kb. a VII—VIII. századig, az ún. skolasztikáig tartó ókeresztény irodalom- és teológiatörténet. 3. Teizmus: Isten létét magától értetődően, természetesen elfogadó vallásos szemlélet (az ateizmus ellentéte) 4. Evangelikálisok: a múllt század első évtizedeiben induló, ma is élő irányzat. Az anglikán egyházon belül mint ébredési mozgalom bontakozott ki, s a felekezeti kereteket hamarosan áttörte. Különös hangsúlyt vetett a misszióra és a társadalmi problémák orvosolására. Nekik köszönhető a bibliatársulatok létrehozása. 5. Presbiterianizmus: kálvinista eredetű egyházkormányzati rendszer, amit Angliában John Knox, a skót reformátor vezetett be. Többnyire presbiteriánusoknak nevezik a reformátusokat Angliában és Amerikában. 6. Magas egyház és alsó egyház (high church, low church): az előbbi a hierarchia- és tekintélytisztelő, konzervatív, a szellemi „jobboldalt” képviselő irány, amely magán hordja az oxfordi mozgalom hatását, az utóbbi ezzel szemben a presbi- teriánusokra, a puritánokra és az evangeükálisokra vonatkozik. Az alsó egyházaknak tehát az anglikanizmus keretein belül megmaradt „szabad egyházakat”, vagyis a formai kötöttségektől mentes irányzatokat tekintjük. ,,A keresztyén ember élete: élet az Isten bocsánatából, amelyet Isten igéje közöl vele. Mert nem Isten kegyelmének eszméje szabadítja meg vétkétől, hanem Isten igéje, amely nekünk, azaz mindig személyesen neked és nekem, itt és most felkínálja Isten kegyelmét. A kegyelemnek ez az igéje Jézus Krisztusban testesült meg, aki mint Isten Igéje jelen van az egyház igehirdetésében ... A „vagy-vagy” — humanizmus vagy keresztyénség — kérdését így fogalmazhatjuk: vajon az ember a maga életét saját erejéből vagy Isten kegyelméből akarja-e élni? ... Ez a „vagy-vagy” persze nem jelenti azt, hogy a keresztyénségnek a humanizmust, mint emberi hübriszt (gőgöt) el kell ítélnie ... Sőt társaik egymásnak a szubjektív önkény gőgjével és a relativizmussal, nihilizmussal szemben ... A humanizmus azt az illúziót keltheti az emberben, hogy a maga ura lehet; a másik oldal veszélye viszont az, hogy a keresztyén ember hamis aggodalmaskodásból lebecsüli az emberi szellem erejét és ezért félreismeri a kultúra ajándékait, de egyúttal annak feladatait és saját felelősségét is a kultúráért.” (Részlet) Bultmann Rudolf
