Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Sykes, Stephen W.: Az anglikán keresztyénség
S. W. SYKES: AZ ANGLIKÁN KERESZTYÉNSÉG 55 Itt szólunk annak a tizenöt éve folyó tanulmányi munkának az eredményéről, amely az anglikánok és a római katolikusok nemzetközi együttműködéseként 1982 márciusában látott napvilágot. Figyelembe véve a vitás területeket (eucharisztia, ordináció, pápai tekintély), a közös bizottság olyan jelentős eredményt ért el, ami elegendő megegyezési alapot jelent ahhoz, hogy lépést tegyenek a kibékülés következő állomása felé. A bizottság anglikán tagjai elfogadták, hogy a kibékült egységes egyházban szükség volna Rómában székelő egyetemes prímásra, aki szolgálatát Péter és az apostolok szellemében végzi. A római katolikus bizottsági tagok a maguk részéről ígéretet tettek, hogy minimálisra redukálják az I. vatikáni zsinatnak a pápa tekintélyéről szóló tanítását, és a hatalom gyakorlását megosztanák a püspöki székhelyeik között (mint pl. Canterbury). Bár a zárójelentés kezdeményezésére kedvezőtlen válasz érkezett a vatikáni hittani kongregáció elnökétől, Ratzinger bíborostól, a bizottság munkája .mégis rendkívül jelentős. Az anglikánok vallják a hierarchia elsődlegességét, és ez képezi az alapot a római katolicizmushoz való közeledésben. Ugyanakkor a zárójelentés tartalma egyértelmű fejlődést jelent e primátus kérdésében: célul tűzték ki, hogy a péteri igény biblikus vizsgálatát el kell végezni. Bár nem nagyon valószínű, hogy a Vatikán elfogadja a bizottság eredményeit, a zárójelentés szövegének mégis nagy ökumentikus jelentősége van. Az anglikánokat mindig is „híd-egyháznák” tekintették, és magukat is így látták. Bármennyire is kényelmetlen hídon élni, nem elképzelhetetlen, hogy az anglikanizmus, protestáns eredetével és későbbi „katolikus” fejlődésével, talán hozzájárulhat Jézus Krisztus egyházának látható egységéhez. 4. összefoglalás H'a valaki először találkozik az anglikanizmussal, mondjuk turistaként, az gyakran elcsodálkozik és kérdései támadnak. Külsőre az anglikán istentisztelet római katolikusnak tűnik. A papok fehér karinget és miseruhát viselnék; a templomok és a katedrálisok a reformáció előtti korból származnak, s ahol az oxfordi mozgalom hatása érezhető, ott a római kultusz nyomaival is találkozunk. De az élesszemű megfigyelőnek feltűnnek a különbözőségek is. Szinte nincs Mária-kultusz és a magángyónásnak sincs gyakorlata. A gyülekezet saját nyelvén vesz részt a liturgiában, a liturgia jellege erősen biblikus. Az anglikanizmus a közösségi istentiszteletre helyezi a hangsúlyt; s olyan közösséget képez, amelyben a teológiai vélekedés és az egyházi gyakorlat széles skálán mozog, s ebből a sok irányzatból mégis egy családot kovácsol a liturgia. Ezek a hagyományok olyanok, amelyek a lutheránusoktól és másoktól sem teljesen idegenek, mivel a Bibliára és a középkori pompát megelőző korai egyházra nyúlnak vissza. A használt szövegek nagyon ritkán anglikán eredetűek. Az anglikánok ezért gyakran vonakodnak, ha a saját identitásukról kell beszélniük, és persze — paradox módon — éppen ezáltal rajzolódik ki arculatuk a keresztyénség közösségeinek sorában. ifj. Fabiny Tibor fordítása A FORDITO JEGYZETEI 1. Az oxfordi mozgalom: az anglikán egyház keretén belül szerveződött katolikus irányú mozgalom. Az 1830-as években indult, képviselői a túlságosan ellibe
