Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Sykes, Stephen W.: Az anglikán keresztyénség
50 S. W. SYKES: AZ ANGLIKÁN KERESZTYÉNSÉG A tizenhetedik század tudományos forradalma végeredményben harmóniában volt az isteni teremtés teológiai gondolatával; számos kiemelkedő angol természettudós egyúttal pap volt, akik még teológiai értekezéseket is írtak. A darwini fejlődéselmélet hatása idején is a teológusok felkészülten tudták elfogadni Isten kezét a természet munkájában. Az isteni teremtés igenlésének és bizodalmas hitből eredő elfogadásának hagyománya azzal az eredménnyel is járt, hogy a tradicionális teizmus3 megjelenése sokkal erőteljesebb az istentiszteleten. Amikor a hívők a Te Deum Laudamus (Téged Isten dicsérünk) kezdő sorait éneklik, akkor erről az Istenről elmondható, hogy őt nem „módosította”, nem „korrigálta” a poszt- kantiánus filozófia. Isten nemcsak az abszolút függőség kifejezésére használt más elnevezés, nem is monisztikusan felfogott abszolút szellem, hanem az Ür Jézus Krisztus Atyja és Istene, mint azt évszázadok óta hiszi és vadja minden keresztyén. Két dolgot kell itt megjegyeznünk. Az első, hogy az Isten iránti bizalmon alapuló teizmus hagyományát feltűnően megrendítette egy kiadvány megjelenése lQöS^ban. A könyv szerzője J. A. T. Robinson, s a mű címe Honest to God (Beszéljünk őszintén Istennel!). Ez a kis népszerű könyv több példányban kelt el, mint bármilyen más teológiai munka az angol vallásos könyvkiadás történetében. Pedig a könyv semmi olyat nem mondott, amit már ne írtak volna le korábban teológusok, különösen Paul Tillich. Robinson viszont mindezt világosabban és egyértelműbben fejtette ki. Megállapításai s a népszerű hagyományos teizmust érintő kritikája nagy morajt váltott ki, éppen az angol hívők Istenről alkotott masszív képzete miatt. Hosszú távú hatása azonban elenyésző volt. Másodszor: a hagyományos teizmusfoa vetett bizalomnak van kulturális, sőt társadalmi dimenziója is. Az angol intézmények stabilitása, a monarchia, a parlament két háza, a szigeti királyság töretlen folytonossága — mindezek otthagyták nyomukat a vallási felfogáson. Az urbanizáció és a modernizálás is lényeges vallási változásokat eredményezett. Ahol az emberek már nem érintkeznek a társadalmi rend stabilitásának jeleivel, ott más a helyzet. A belvárosi területeken erősen hanyatlik a templomlátogatás, az anglikanizmus főképp a középosztály körében virágzik. Nem szabad azonban ezekből a tényekből arra következtetnünk, hogy az Isten valóságához és transzcendenciájához való erős kötődés kizárólag kulturális jelenség lenne. A keresztyén hit sajátos létezésmódjáról tanúskodnak még az Imádságoskönyv (Prayer Book), a már korábban bemutatott angol spiritualitás hagyománya, s a már elemzett hosszú életű teológiai tradíciók. De az angol társadalmi és kulturális élettel való egybeesések arra is figyelmeztetnek, hogy ezt a jelenséget önkritikusan is kell néznünk. 2. A testté lett Krisztus Az anglikánokat a különféle keresztyén hitvallásokat követők között az is megkülönbözteti, hogy az istentiszteleten gyakran használják az apostoli és a niceai hitvallást. Az előírt fegyelem megköveteli a papoktól a naponkénti reggeli és esti liturgikus szolgálatot. Az istentisztelet keretén belül kötelező' az apostoli hitvallás. Az egyház lényegi tanítását meghatározó egyik mértékadó anglikán irat például a niceai hitvallást, amely az athanáziuszi inkarná- ciót tanítja, a keresztyén hit „elégséges” tételének nevezi. Nem találunk az angol reformáció XVI. századi dokumentumai között
