Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Sykes, Stephen W.: Az anglikán keresztyénség
S. W. SYKES: AZ ANGLIKÁN KERESZT.YÉNSÉG 49 bonyolultabb annál, mint mi azt az adott keretek közt kifejthetjük. Fontos tényezőnek említhetjük az Anglián belüli belső megoszlást az anglikánok és az ún. „non-konformisták”, ill. szabadegyházak között (independensek, kong- regacionalisták, baptisták, presbiteriánusok, metodisták). 1660-ban a monarchia restaurációjának idején, a polgárháború és a köztársaság korszaka után II. Károly és anglikán tanácsadói megpróbáltak átfogó nemzeti egyházat teremteni, de vállalkozásukat nem koronázta siker. Az uniformizmus tönvénybeiktatásával jelentős ellenzéki közösségek jöttek létre. A XVIII. századi evangélizációs ébredési mozgalom idején az anglikanizmusnak ezúttal sem sikerült keretein belül tartani a mozgalmat, s így jött létre a metodizmus mint különálló felekezet. A belső megoszlás gyengítette a protestantizmust Angliában, s így nyílhatott meg az út a XIX. század elején a romantikus konzervativizmus számára, amely az anglikanizmus igazi természetének és identitásának megfelelően az „egyszerű és egységes” katolicizmust kívánta megvalósítani. Az anglikanizmus önértelmezésében rendkívül jelentős az oxfordi mozgalom hatása. Az irányzat tanításának megfelelően a „Church of England” tekinthető Anglia katolikus egyházának, amely vallja az egységes egyház hitét, elfogadja a katolikus rendet, az apostoli szukcessziót és a katolikus szentségek kiszolgálásának érvényes adminisztrációját. Az irányzat képviselői VIII. Henrik reformációjának konzervatív elemeire hivatkoznak, s általában gyanakvással tekintenek Thomas Cranmer reformcéljaira. Az ige és a szentségek érvényes kiszolgáltatásához elengedhetetlennek tartják az apostoli szukcesszió általi ordinációt. II. A következőkben a mai anglikanizmus szellemi-lelki arculatát kíséreljük meg bemutatni. Nem könnyű a feladatunk, hiszen nemcsak a teológiai nézeteket kívánjuk ismertetni, hanem a teológiai és az egyházi mozgalmak nyomán kialakult anglikán közvéleményt is. A félreértés vagy a félremagyarázás veszélye itt inkább a tudat alatti szimpátiából vagy a túlzott elfogultságból adódhat. A kockázat ellenére megpróbálom gondolataimat három szempontból rendezni: Istenre, Krisztusra és az Egyházra vonatkozólag. 1 1. Isten valósága Az angol teológiának és spiritualitásnak az Isten valóságáról és transzcendenciájáról vallott tanításában rendkívül fontos helyet foglal el a liturgia. Az anglikán reggeli istentisztelet valójában hosszú dicséretsorozat, amely együttjár az Ó és Üj Testamentumból való felolvasással és a zsoltárénekléssel. Az oxfordi mozgalom közvetett eredményeként a reggeli istentiszteletet a családi úrvacsora váltotta fel, amely manapság már nem a Cranmer-féle úrvacsora szellemében történik, hanem az anglikán liturgikus mozgalom vívmányaként a hálaadásra és a közösségi szertartásra esik erős hangsúly. Figyelemre méltó az anglikanizmusnak e sajátos vonása mögött meghúzódó teológiai háttér. Vegyük ezt közelebbről szemügyre! Először is az anglikánok soha nem kerültek annyira szembe a teremtés gondolatával mint néhány európai protestáns irányzat. Vezető angol teológusok a hagyományos természeti teológia határozott szószólói voltak, és a természeti törvény folytatását látták a morálteológiában.
