Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Beszélgetés Szigeti Jenővel a szabadegyházakról
SZIGETI JENŐ A SZABADEGYHÁZAKRÓL 35 az a gyülekezet kihal törvényszerűen. Bár a szabadegyházi gyülekezetek jelentős hányada a gyülekezetek tagjainak a gyermekeiből adódik, mégis az új tagok egy része korábban más egyházaknak volt a tagja. Ezt mi soha nem titkoltuk, erről nyíltan és becsületesen beszélnünk kell. De megfigyelésem szerint korábbi egyházát nem az a tag hagyja ott, aki aktív hitbeli közösséget tart fenn korábbi gyülekezetével, hanem az, aki életkérdéseire ott nem talál feleletet, vagy teljesen szekularizálódott és nincs lelki kapcsolata azzal az egyházzal, amelybe beleszületett. Vagy nem talált egyházában közvetlen testvéri közösségre. Mi szabadegyházi lelkészek — éppen úgy, mint evangélikus lelkész testvéreink — hitbeli, biblikus meggyőződésünkről vallási különbség nélkül minden ember előtt bizonyságot teszünk. Eközben természetesen nem hallgatjuk el azokat a hitbeli látásainkat sem, amelyek esetleg eltérnek a többi egyház tanításától. A döntés joga minden ember lelkiismereti kérdése. Ezt az elvet nemcsak a kívülállók iránt gyakoroljuk, hanem gyermekeink iránt is. Tőlük is szabad döntést kérünk hitbeli kérdésekben.' Mi nem beszélünk le, nem tiltjuk el egyházfegyelmi eszközökkel híveinket attól, hogyha azt igénylik, hogy más egyházak istentiszteleteire is elmenjenek vagy esetleg más egyházak lelkészeinek lelkigondozói szolgálatát igénybe vegyék. Mi is mint lelkipásztorok igyekezünk az evangélikus lelkipásztorokkal őszinte baráti, közös felelősségen és munkán alapuló testvéri jó viszony ápolására. De ha valaki úgy dönt bizonyságtevésünk nyomán, hogy velünk hitbeli közösséget vállal, éppúgy nem zárkózunk el, mint ha esetleg egy adventista, baptista vagy más szabadegyházi közösséghez tartozó kíván az evangélikus gyülekezet tagja lenni. Ezt a normát mi mint szabadegyházi közösségek egymás között is fenntartjuk. Természetesen van becstelen lélekhalászás is, ami nem a fenti alapelvet követi. Erre is tudnék példákat mondani. Nem tarthatom a más egyházak vagy más egyházakhoz tartozó szolgatársaim vélt vagy akár valós „bűneinek” leleplezését a gyülekezetszaporítás eszközének. Sokszor találkozunk olyan emberekkel is, akik bűneik helyett egyházukat akarják elhagyni. Egyházamban — a H. N. Adventista Egyházban — szabály, hogy más egyház tagját csak akkor vehetem fel tagként gyülekezetembe, ha régi egyházában minden ügyéi a legszigorúbb keresztyén normák szerint rendezte. Ezt az elvet minden szabadegyházi közösség kapcsolatában is érvényesíteni szeretnénk. Ez a mi véleményünk szerint a becsületes kapcsolatok alapja. Szerkesztő: Egyre inkább nálunk is úgy változik a régi népegyházi helyzet, hogy egyházközségeink aktív tagjai alkotják a tényleges gyülekezetét. A valóságos gyülekezet leredukálódik az istentiszteleten és más egyházi alkalmakon részt vevő felnőttekre, fiatalokra és gyermekekre. Ezzel máris kialakul egy bizonyos fokú azonosság a szabadegyházak létformájával. Viszont mi mégis minden megkeresztelt evangélikust az egyház tagjának tekintünk, ha nem utasítja el. Rátérek a következő kérdésemre: milyen megnyilvánulásokat érezhetnek bántónak a szabadegyházak tagjai a történeti egyházak tagjai, akár lelkészei részéről? Másfelől viszont tudtok-e olyan jelenségekről, amikor szabadegyházi közösségek részéről történik támadó fellépés a történeti egyházak hivő meggyőződése ellen, akár közös alkalmakon? Szigeti Jenő: Istennek legyen hála, a konfliktusok egyre inkább a múltéi. Nekem is vannak keserű emlékeim. Kis iskolás koromban még kötelező volt az iskolai hitoktatás és mivel egyházam el nem ismert „szektának”
