Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Beszélgetés Szigeti Jenővel a szabadegyházakról
30 BESZÉLGETÉS SZIGETI JENŐVEL a szabadegyházakról Szerkesztő: Hazai ökumenikus tájékozódásunk során folyóiratunkban a római katolikus és a református egyház után most a szabadegyházak felé szeretnénk ablakot nyitni. Mindenekelőtt a bemutatásukat kérem. Szigeti Jenő: Arra a kérdésre, hogy melyek a szabadegyházak, legmeg- bízhatóbban a Szabadegyházak Tanácsának 1980. szeptember 25-én elfogadott szervezeti szabályzata válaszol: olyan evangéliumi felekezetek, közösségek, gyülekezetek, amelyek az önkéntes és tevékeny gyülekezeti tagsághoz ragaszkodnak, a gyülekezeti tagok önkéntes adakozásából tartják fönn gyülekezeteiket és országos szervezetüket. Jelenleg a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsának kilenc tag egyháza van. Ezek a következők: Baptista Egyház, Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Élő Isten Gyülekezete, Hetednapot Ünneplő Adventista Egyház, Isten Egyháza, Keresztyén Testvérgyülekezet, Metodista Egyház, Öskeresztyén Felekezet és a Szabadkeresztyén Gyülekezet. Nem tagja a Szabadegyházak Tanácsának a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezet, de különböző adminisztratív kérdésekben igényli a Szabadegyházak Tanácsának szolgálatát. A Szabadegyházak Tanácsa az alapszabály szerint a „legteljesebb mértékben biztosítja az egyes tagegyházak önállóságát, tiszteletben tartja hitelvi álláspontjukat és nem szól bele a tagegyházak belső ügyvitelébe. A Szabad- egyházak Tanácsa koordinatív, konzultatív testület, nem felekezeti, hanem egyesületi jellegű tömörülés, amely a mindennapi feladatok elvégzése és a közös célok megvalósítása érdekében tevékenykedik”. Érdekes feladat lenne —, de ez meghaladja ennek a beszélgetésnek • a keretét — ha az egyetemes keresztyén tradíció szempontjából értékelnénk az egyes szabadegyházak jellegzetes tanításait. Ezekből a hitbeli teológiai felismeréseknek egymást követő, kiegészítő rendszere bontakozik ki. A metodiz- mus a megtérést, az egyéni hitrejutás döntő jelentőségű fordulatát tette új hitbeli felismeréssé, jelenvaló igazsággá. Ennek szimbolikus megvallására. a hivő keresztségre kerül hangsúly a baptistáknál, míg az újabb vallási irányzatok ennek az érzelmileg is aktív és megismétel átélését tartják lényegesnek. Ugyanezt a vonalat színezi a többi szabadegyházi közösség hitvallása is, de ehhez még egy lényeges elem társul. Az ember individuális megtérése felveti a felelősség kérdését is. Az adventista tanításban — és ez a többi szabadegyházaktól sem idegen — a parúzia, Krisztus visszajövetele és a visz- szautasított kegyelem nyomában járó ítélet reális beteljesedésének meghirdetése a motorja a keresztyén ember reménységtől motivált életének.
