Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Válasz a kérdésre. Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
ERDÉLYI ZSUZSANNA: VÁLASZ A KÉRDÉSRE 29 A műveltségi, „fölvilágosultsági” és dogmatikai okon, Mária és a szentek kirekesztésén túl van még egy harmadik, illetve negyedik oka is a hagyományozott imádságok csekély létének, sok helyen hiányának. Ez az ok a hívek részéről kegyességlélektani, hitbuzgalmi, az egyház részéről pasztorális. „A katolikusok talán többet foglalkoztak ezen a téren vele. Nézze, ez olyan dolog, Ihogy hát a katolikusok szenltesébfoek.” Eljárnak a emég olyan messze eső templomba is. „mer azok nem nézik azt, ho(gy) milyen idő van. Télibe, hidegbe, meg ha esik... akii annyira tartsa a vallását, annak nem számít az idő... milyen messze elmennek a búcsúkra is... és oda se néznek, hogy milyen messzi van.” (B. V.-né 1929. Mórichida). — „Talán azok jobban foglalkoznak vele, mondjuk a katolikus«ág, ezekkel az imádságokkal, mert például ott mindennap mennek a templomba vagy reggel, vagy este...” (T. P.-né 1926. Mórichida). — „Nem jártak össze házilag imádkozni, énekelni... Szóval bibliaeste szokott lenni... meg előkészület nagy ünnepek előtt.” (Sch. K.-né, 1898. Zánka.) „Talán nem vagyunk olyan szeníibuzgók. Ahogyan hallottam, jobban, hisznek 'mindenbe, mint mink” — vallja T. P.-né (1926. Mórichida). Kétségkívül ahol sok a házi, családi jámborsági gyakorlat, od'a sokkal több kegyes anyagra, énekre van szükség. „Mindent előszedünk, amink csak van, mondta egyik adatközlőm katolikus ének-imád- sággyűjtésem közben házi áhítatok, „imaórák” során fölhangzó anyagra kérdezvén. Az „amink csak van”-nak, úgy tetszik a katolikusoknál több a forrása, mint az evangélikusoknál: „A katolikusoknál azelőtt jobban vótak barátok, akik talán evvel is többet foglalkoztak. Nálunk az se vöt úgy. És azok járták a falukat meg minden és hát minálunk ez nem vót semmikor se. Nyilván, hogy ahun többet foglalkoznak ilyen formába a néppel, több imádság is (van), mondjuk többet tanúnak meg, mer azért hát nyilván ha már járták a falukat, csak tanútak tőlük. Biztos, hogy azt tanították. Nem azér járták a falukat, hogy mit tudom- én más célbul... ide én úgy gondolom azoktól is terjedt el egy csomó imádság, azér van náluk több ilyen imádság, máint nálunk ... le vót nekik nyomtatva, vagy hát megtanították, aztán csak így, ugye, legalább ment tovább, vagy folytatódott... Hát minálunk az nem vót, hogy, na, egy teológus, egy papnövendók járja be á falukat, mint ő náluk, ugye már hát nem is vót az izé... hogyan mondjam meg, hát nem is tudom hogyan fejezzem ezt ki, a katolikusoknál ez be vót iktatva mondjuk az] egyháznak a, mit tudom én, rendjébe, vagy hogyan, de ez nálunk nincs, meg nem is vót...” (B. V.-né, 1929. Mórichida.) Azt hiszem a föltett kérdésre megadtam a választ. Igyekeztem a lényegi mozzanatokat kiemelni, s egy kissé előtérbe hozni a népi vallásos gondolkodásban rejlő kevéssé ismert — mai szóval — „tartományokat”. Az elmondottakat jellemzőnek tartom, bár még nem tekintem általános érvényűnek. Hogy odáig eljussak, ahhoz sokkal többet kellene gyűjtenem és sok csöndben nyugvó, netán alvó lelket megbolygatnom. Célom folytatni e munkát, még akkor is, ha tudom, hogy nem én fejezem be. Sem én, sem más, mert befejezhetet- len minden olyan kutatás, amely az élettel, az emberekkel, belső történéseikkel kapcsolatos. Talán nem kell külön hangsúlyoznom, és ez úgy vélem írásom őszinte hangjából is kiderül, hogy ha a további kutatások során bármi olyasmi kerülne felszínre, amely az itt elmondottakat módosíthatja, akár cáfolhatja is, készséggel tárom a nyilvánosság elé. Célunk ui., amennyire ez lehetséges, hogy e nagyon bonyolult középkori eredetű felekezetközi hagyományban tisztán lássunk és a kevéssé, vagy alig ismert összefüggéseket föltárjuk. Föltárjuk térbeli kiterjedésében és időbeli mélységében. E történeti szempont mellett van egy gyakorlati is: célunk még a népi vallásosság ismeretlen belső összetevőit, múlt és jelenbeli kapcsolatrendszerét fölfedni, függetlenül attól, hogy ki milyen formában imádja Istenét s melyik vallásfelekezet keretén belül.
