Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Válasz a kérdésre. Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
ERDÉLYI ZSUZSANNA: VÁLASZ A KÉRDÉSRE 27 M. S.-né (1925. Szergény) szerint azért nincs külön imádság, mert amit imádkoznak, énekelnek, az a könyvekben benne van. Azt hiszem a „nyelvemre gyütt, szívemre gyün, amit a szívem diktál” stb. megfogalmazások mögött a belső önállóság függetlensége jelentkezik. Az ilyesféle önellátás sem kedvez a kötött szövegek fönnmaradásának, még ha hagyományozott szövegek is. Könyvekről, énekeskönyvekről beszélgetve szükség szerint előtérbe került a Könyvek Könyve, a Biblia, a hitbéli forrás, a hittisztaság biztosítéka, ami a katolikusoknál szerintük nincs meg. Ügy vélik az evangélikus vallás „tisztább”, mint a katolikus, „mert nincs benne annyi tévedés... (ám ők) azt nem tudják, és ők azt esinájják úgy hogy hitték és ez nekik hitnek számít... Lélekbül imádkoznak.” (Anonyma, 60 éves, Szergény.) ..Hát mondjuk a Bibliát azér valakinek ki költött a(d)ni és ami abba van, hát lehetőleg csak aszerint tanítanak a má papjaink... Katolikusoknál az az egy. hogy nem is vót kiadva nékik, hogy olvassák... Minálunk meg ugye csak azt kérik. Régen míg én jártam iskolába: „Hát óvassátok mindennap, ha többet nem egy két verset...” mondja B. V.-né (1929.) Mórichidón, „A katolikusok nem vótak úgy fölvilágosítva a Bibliábul, mint mink vótunk. Mer mink tanúhattuk a Bibliát, de' azoknak csak azt költött e(l)hinni, almit a pap magátul kimondott nekik... Mindent elhittek. Amit a pap ahogyan mondott nekik, azt teljesen elhitték, mindent, mindent elhittek... akkor üdvözűnek, hátha eztet megcsínájják, vagy így esinájják ... mer azokkal mindent el tudtak hitetni... Ahogy hallottam jobban hisznek mindenbü, minit mink. De hát mink ugye hát talán felvilágosultabbak vagyunk, mint azok.” (T. P.-né 1926. Mórichida.) Van aki elnézőbb a katolikusokkal szemben: ö. J. (1903.) Mórichida: „A Bibliát azok is úgy tanujják mint mink. Mer az a bibliájuk, ami a mienk. Na most ugye, a vallás nem egyforma, a’ kétféle, vagy többféle, .sokféle. Sokféle, mer kérem szépen mink ezt tanújjuk, ők azt tanújják. A harmadik megint a (másikat tanújja. Hát ugye ezen nem tudunk eligazodni... egyformák vagyunk. Egy Isten van. Azt kell imádni.” Hasonlóan gondolkodnak, akik nem tesznek különbséget, hogy a rádióban az istentiszteletet végighallgatják, akármilyen vallásé van soron, „Azt leülöm, és végigülöm” (K. L.-né, 1914. Marcalgergelyi). A Bibliából kiderül, hogy az ilyen imádságokat „Krisztus nem rendűte.” „Az egy Miatyánk a mi imádságunk.” (L. G. 1892,; Szergény) „Nálunk nincs annyi (imádság). Ez szerintem talán attul is, az isi hordozza talán azér mer mi nem ismerünk mást, mint az Istent, a három személybe Atya Fiú Szentlélek. Minálunk nincs védőszent, meg Szűz Máriárul is azt tanútuk, legalább is én úgy tanútam a gyónó kátéban, Máriát tiszteletben tartsuk, de hozzá nem imádkozunk, mer Jézus nem rendűte. Mi nem. A katolikusok ugye avval kezdik ugye avval is végzik...” (B. V.-né, 1929. Mórichida). Szergényben 60 éves Anonyma így folytatja a gondolatsort: „Igaz, hogy az Isten a szenteken keresztül megmutatta a hatalmát... a nép sokat foglalkozott a szentekkel és az Isten háttéribe szorult. Kevés idő maradt az Úristenre... nem az Istent dicsőítették”. Ugyanez érvényes Máriára is: „őt istenítik és nem az Isteni dicsőítik”. Máriát nem lehet isteníteni, ő csak „legyen közbenjáró, az ő nevével kérjük Istentől, amit kérünk. Mária úgy tud segíteni, hogy (továbbviszi az imát.” Egy asszony ismerőse így imádkozott: „Szűzanyám segíts! Mondd meg a fiadnak, hogy gyógyítsa meg a fiamat, mert amikor a vizet (Jézus) borrá változtatta, akkor is Mária szólt Jézusnak.” Az evangélikusok közvetlen Istenhez, Jézushoz fordulnak imáikkal. A katolikusok közvetítőnek használják Máriát, M. S.-né szerint is. (1925. Szergény).
