Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Válasz a kérdésre. Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
22 ERDÉLYI ZSUZSANNA: VÁLASZ A KÉRDÉSRE évi niceai zsinat egyik szövegrészére — rendelkezésére — megy vissza, mely a reggeli és az esti imádkozással kapcsolatos. A korai egyház vallási fölfogásában — ahogy ez Origenes, Tertullianus, Chrysostomus írásaiból is kiderül — nagy jelentőséget és több szerepet tulajdonítottak az angyalnak: védő, nevelő, orvos, katekéta. Különösen a megtéréseknél és a keresztségnél volt kiemelt feladata, sőt kötelezettsége védencével szemben a megkeresztelés pillanatától kezdve immár a halálig őrző angyalnak, aki így a spirituális rokonságot jelenítette meg. A kora-keresztény szemlélet évszázadok alatt mit sem változott. Ez a védőangyal-képzet hatalmassá tágult a több funkciójú, elsősorban a „defensor fidei” — Szent Mihály alakjában és arkangyal társaiéban, főleg az angyali üdvözlet Gábrieljében. S ez az angyalkép máig is él felekezettől függetlenül. A magyar protestáns angyal-imádság — evangélikus és református egyaránt — napjainkra ezt az alaptípust alakította ki: r > Én lefekszem én ágyamba, (változata:) Minden testi koporsómba, (vagy:; Három angyal fejem fölött Egyik őriz, másik vigyáz, Harmadik az én lelkem várja, amen. Ha lefekszem kis ágyamba, Mint Urjézus koporsóba, Lelki testi koporsóba, Három angyal fejem fölött, Egyik megőriz engemet, Másik bezárja szememet, Harmadik az én bűnös lelkem várja, amen. Az angyalok száma az egyes népek hagyományainak megfelelően változik. Északnémet, holland, skandináv nyelvterületen 12—14 angyal szolgál az alvó körül. Nyugat-Dél-Közép-Európában 7, 5, 3 is elegendő. Az angoloknál 4, a 4 evangélista és az ágy 4 sarkának megfelelően. Nálunk a katolikus változatokban is három, de gyűjtöttem már 12—14 angyalos szövegeket is magyar és németajkú lakosaink körében. Ez az imatípus a középkorból ismert. Egyik német emléke a XII. századból való. A nyugati filológia feltételezi, hogy Luther is ismerte. Luther tanítványa, majd a törvény és az evangélium kérdésében ellenlábasa, Johannes Agricola (1494—1566) jellemzi is e szöveget — magyarázatokkal ellátott példabeszédkönyvében közölvén azt (1528, 1529). „Miniket gyerekeket szüléink tanítottak így imádkozni, ha aludni mentünk” — írja. Ez emlékezését sok száz év után is megerősítik adatközlőink: kisgyermeknek való imádság, iskoláskor előtti imádság stb. hallottuk gyűjtéseink során és olvastuk a beküldött levelekben. Történeti értéke és az összehasonlítás végett idézem most J. Agricola esti imáját: Ich will heint schlafen gehen, Zwölf engel sollen mit mir gehen, Zwen zur haupten, Zwen zur seiten, Zwen zur füssen, Zwen die mich decken, Zwen die mich wecken, Zwen die mich weisen Zu dem himlischen paradeise. Amen.”
