Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Erdélyi Zsuzsanna: Válasz a kérdésre. Van-e hazai evangélikus népi imádsághagyomány?
ERDÉLYI ZSUZSANNA: VÁLASZ A KÉRDÉSRE 2 t tott küzdelem és egyéb ismert objektív és szubjektív tényezők. Mindez talán nem érvényesült annyira a védettebb és eleve rendezettebb körülmények között élő skandináv népeknél, kiknek hagyományában több olyan népi imádságtípus maradt fönn, melyeket első leíróik, főleg egyházi személyek, már a XVIII. századtól „katolikus imádság”-nak neveznek, nyilván jellemző jegyeik miatt. Kapcsolatot mutatnak mind a magyar, mind más európai nép megfelelő imaszövegeivel. Azonos vagy hasonló tartalmi és stíluselemeik utalnak a késő-középkor vallásos közköltészetének eredetmeghatározó szerepére. Ezek az „imádságok” epikus szövegek. Jézus és Mária életének apokrif hatásokat is jelző mozzanatait mutatják be. Témájuk és hőseik szakrális erő és defenzív képesség hordozójává avatták őket; segítették imává válásukat és megmaradásukat az új hit eltérő szellemiségében is. A katolikumra jellemző mozzanatokat a reformáció térhódításával e szövegekből kiiktatták — szentek, szentelmények s Mária sem foglalnak ei ponti helyet, mint előzőleg —, megmaradtak a máig mindenütt is vitatott záradékok, amelyek az ima várható hatását, elmondójának járó kegyes hasznot fejezik ki. Kegyes hasznot és azt a védelmet, mely az annyi veszedelemnek kitett egyén számára nyugalmat biztosított. E személyre irányultságot fejezi ki az archaikus népi imák gyakori egyes szám első személyű formája. A nép talán ezért is ragaszkodott szent szövegeihez, melyek még sokáig voltak lelki-szellemi táplálékai. A váltás nem történt meg egyik napról a másikra, sőt egyik századról se a másikra, ahogy ezt csudálkozó teológusok észlelik, s megbotránkozással vegyes kíváncsisággal kezdik rögzíteni híveik „katolikus” imádságait, már a XVIII. század elejétől. E lelkipásztori rácsodál- kozás kissé azonos a Bornemisza Péter följegyezte-elítélte „bai”-ok (báj: ráolvasó imádság) kiváltotta hüledezéssel. A gonosz erő elleni misztikus védekezést, a „szent védelmet” szolgáló dán—skandináv szövegek között legismertebbek a Krisztus keresztjéhez kötődő imádságok és az ún. angyal-imádságok. Krisztus sátánt legyőző halálának, a megváltásnak jelképét, a keresztet a legbiztosabb eszköznek tartották a „pokolbeli” ellen. „Crux divina ante te, infra te, subtus te a dextra sit in tuam custodiam” — mondja egy XII. századi áldószöveg. (Az isteni kereszt előtted, mögötted, alattad jobbra legyen a te oltalmadra.) Az 1516. évi Gö- möry-kódexben (Nyelvemléktár XI. 293. old.) így találjuk: „ ... + cristusnak kerezthyen welem légién + előttem légién + vtannam légién + Alattham légién + fölöttem légién + Merth emberi nemzethnek örök ellenseghe az pokolbely ördögh el fwthhol teghedeth lath + ...” Krisztus a kereszttel, vagy egyszerűen csak a szent keresztek archaikus imádságaink gyakori motívumai, hasonlóan az egyik legismertebb és kora-középkorra visszavezethető olasz népi imádsághoz, az ún. Verbum Dei-hez. A misztikus védő erő fokozását jelenti, ha maga Krisztus veszi át az őt megjelenítő kereszt szerepét. A legrégibb lejegyzett magyar népi imádság, a XVII—XVIII. század fordulóján leírt Memorialis, ezt így vallja: „Szent Nevedben Járok en Istenem / Nazaret beli Jesus légy mellettem / légy felettem / lett alattom / légy elötem / erős kübastyam ennekem en Istenem ...” (Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. 1976, 1978. Magvető Kiadó. 391.) Az evangélikus dán—skandináv szakrális hagyomány másik ismert és elterjedt szövege az angyal-imádság, mely németből került át az északi gyakoriéiba. Ez az ima az alvás, azaz a teljes kiszolgáltatottság idején, az éjszaka sötétjében uralkodó sátáni erők ellen nyújt védelmet elmondójának. Talán Európa legnépszerűbb esti imája. Föltevések szerint alapmotívuma a 325.
