Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Bultmann-idézetek (továbbá az 54. és 80. oldalon)
D. LÜHRMANN: BULTMANN RUDOLF 15' lekvést. Ezzel függ össze azután az a kérdés is, hogy mi a jelentősége a filozófiának a teológiára nézve — hiszen a hitnek értelmes módon kell számot adnia önmagáról (így Bultmann). Ha Bultmann itt sajátosan az egzisztencialista filozófiához kapcsolódik, ezt az teszi jogossá, hogy ebben a filozófiában maga a világban egzisztáló ember az alapvető kérdés. 1933-tól kezdve mind Bultmann, mind Barth számára világos volt, hogy a teológia és az egyház semmiféle kompromisszumot nem köthet a nemzetiszocializmussal. Miközben Németországban jelentékeny egyházi és teológiai körök a várakozás álláspontjára helyezkedtek, vagy éppen Istentől küldött erőt láttak a nemzetiszocializmusban, Bultmann azzal kezdte az 1933. évi nyári szemesztert, hogy a vagy-vagy kérdése elé állította a hallgatókat; és ezt többek között azzal indokolta, hogy utalt a zsidó állampolgárok gyalázá- sára. Az Újszövetségnek mint a keresztény döntés egyetlen normájának teológiai értelmezése révén tisztán látta a politikai viszonyokat is. Endreffy Zoltán fordítása ,,A kinyilatkoztatás mindig csak akkor válik eseménnyé, amikor és ahol az ítélő és ajándékozó kegyelem igéje egy embert személy szerint megszólít. Hogy van ilyen megszólítás, amelyben Isten nem mint isteneszme jelenik meg — bármilyen helyes legyen is az —, hanem mint az én Istenem, aki itt és most hozzám szól, éspedig emberek szája által, — ez „az ige testté lett”- az egyházi inkamáció-tan mitosztalanított értelme. A keresztény igehirdetés annyiban hagyományhoz kötött és tekint vissza egy történelmi személyre, Jézusra, és az ő történetére, amennyiben a megszólítás hitelességét ebben a személyben és az ő történetében látja ... Az a teológia paradoxonja, hogy — mint minden tudománynak — tár- gyiasítva (objektiválva) kell a hitről beszélnie, tudva, hogy minden beszéde csak akkor nyeri el értelmét, amikor a tárgyiasítás megszűnik ... A keresztény vallás — más vallásokkal együtt — a világtörténelem egyik jelensége, amit a többi valláshoz hasonlóan megvizsgálhatunk szellemi tartalma és a benne ható emberi egzisztenciaértelmezés szempontjából. Nyilván lehet rangsorolni a föld vallásait tartalmuk és az emberi egzisztencia lényegébe való bepillantás mélysége szerint. De még ha az ilyen rangsorolási kísérletnél a keresztény vallásnak a legmagasabb rangot akarnánk is odaítélni — hangsúlyozva pótolhatatlan értékét a kultúra számára —, akkor is valami alapvetően másról lenne szó, mint a keresztény hit abszolútsági igényéről. Ezt az igényt csak a hivő embernek lehet, de neki kell is mindenkor támasztania, éspedig nem más hitformákkal való összehasonlítás alapján, hanem csak mint választ a megszólító igére, amely éppen engem talált el. És ez a válasz így hangzik: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad” (Jn 6,68).” (Részlet) Bultmann Rudolf
