Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Hafenscher Károly: Tízéves a Közös Római Katolikus – Evangélikus Bizottság
HAFENSCHER KÁROLY Tízéves a Közös Római Katolikus—Evangélikus Bizottság Ebben az évben bejárta a keresztyén világsajtót a Luther Márton: Jézus Krisztus tanúja című közös nyilatkozat (megjelent az Evangélikus Élet 1983/ 26—27. számában). Hasonló jellegű nyilatkozat született 1980-ban az Ágostai Hitvallás 450 éves évfordulóján. Mindkettőt az a Közös Bizottság dolgozta ki, amelyet 1973-ban egyfelől a római Egységtitkárság, másfelől a Lutheránus Világszövetség (a továbbiakban: LVSZ) hozott létre a két felekezet világméretű dialógusának folytatására. Az előzmények Már a második Vatikáni Zsinat előtt is volt érdeklődés és közeledés a két felekezet között, de ez inkább csak magánvállalkozásnak tekinthető, mint hivatalos egyházi programnak. A Zsinat idején ez az érdeklődés fokozódott, a LVSZ hivatalos megfigyelőkkel képviseltette magát, majd 1965-ben Közös Munkacsoport jött létre. Az első tényleges munkafázis 1967-től 1971-ig tartót. Egy, szinte kizárólag professzorokból álló, ún. Tanulmányi Bizottság kereste a tanításbeli kapcsolópontokat és rövid időn belül felfedezte, hogy centrális kérdésekben: az evangélium, az egyházfogalom, Jézus Krisztusról vallott hitünk, a megőrzött apostoli hagyomány, a Szentírás szerepe, a Szentháromság tanítása kérdéseiben messzemenő megértés, egyezés tapasztalható. A vártnál könnyebben és erőltetés nélkül lehetett megállapítani, hogy négy és fél évszázados szakadás ellenére itt többről van szó, mint ba- rátkozásról, vagy akcióegységről valamilyen közös feladat elvégzésére, itt a közös hit köt össze bennünket, minden ténylegesen meglevő különbség ellenére is. A Tanulmányi Bizottság befejezvén munkáját az ún. Máltai Riport című dokumentumban publikálta az ötévi tanácskozássorozat eredményét. Új szakasz Mindkét fél úgy határozott, hogy más összetételben, de folytatja az ígéretes dialógust és 1973-ban létrehoztak egy nemzetközi Közös Bizottságot, hat-hat taggal és azzal a megbízással, hogy az Evangélium és Egyház tematikát elmélyülten és részleteiben tárgyalja meg, különös tekintettel az úrvacsoráról (eucharisztia) szóló tanításra és gyakorlatra, a lelkészi szolgálat kérdésére és a lehetséges egységmodelleket figyelembevéve. Ez a Közös Bizottság, amelynek tagjait mindkét fél kölcsönösen elfogadta, már nemcsak teológiai professzorokból állt, hanem egyházi vezetőkből, lelkészekből és egy nem
