Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 1. szám - Dieter Luhrmann: Kortárs teológusok: Bultmann Rudolf, a megszólító ige tolmácsa
14 D. LÜHRMANN: BULTMANN RUDOLF és az élet kérdésére. Miként a történelemképpel kapcsolatban, itt is azt kell mondanunk: a gnózis már nem csupán egy bizonyos vallástörténeti modell, hanem magának a teológiának a része mint az ember kérdéseinek és vágyainak megfogalmazása. Hadd ismételjem meg, amit bevezetésül mondtam: Bultmann-nak dönt» szerepe volt abban, hogy az Újszövetség exegézise nem végezhető többé sem pusztán történeti rekonstrukcióként, sem az általános vallástörténet egyik sajátos eseteként, hanem azt teológiai tudományként kell művelni. A mai új- szövetségi exegézis két fő veszélyét abban látom, hogy vagy ismét történeti rekonstrukcióvá szűkül le, vagy pedig valamiféle „amatőr dogmatikaként” művelik. Egyik esetben sem marad az exegézis azon a keskeny úton, amelyen Bultmann járt. Természetesen mindmáig vitatott kérdés, hogyan fogta fel Bultmann a teológiát, főképp a mítosztalanítási program keretében. Makacsul és állhatatosan kitartott amellett, hogy a teológiát nem a személyes kegyesség puszta megnyilvánulásának és nem is objektív igazságok rendszerének, hanem a hit megértésének kell tekintenünk. Bultmann egyik kulcsmondata: „Minden egyes Istenről szóló kijelentés egyúttal az emberről szóló kijelentés is, és megfordítva.” Ezzel történetileg Pál teológiáját jellemzi, de általában a teológiára gondol. Eszerint teológiai kijelentések csak akkor igazak, ha magát az embert is érintik, aki kimondja őket vagy akit ezek megszólítanak. így a megértés több, mint intellektuális folyamat. Hogy igaz-e vagy hamis egy ilyen kijelentés, azt nem objektív logikai kritériumok döntik el, hanem az, hogy mondanak-e valamit a hivő ember egzisztenciája számára. Ez a megértés a modern világ körülményei között megy végbe. A modern világot egyrészt az jellemzi, hogy történelmileg létrejött világnak tapasztaljuk, tehát elvileg változtatható, és a történelem folyamán valóban változott is. Ezért korhoz kötöttek az általánosnak vélt kijelentések is; és ez a hagyományos keresztény dogmatikára is érvényes. Ennek a korhoz kötöttségnek a megmutatása azonban még nem cáfolja e kijelentések igazságát; inkább arról van szó, hogy le kell fordítani azokat a mi korunk számára. Ezért a teológiai munka elsősorban a korai kereszténység igehirdetésének lefordítása a mi korunk számára. A modern világot másrészt az jellemzi, hogy többé nem mitikus módon megalapozott egységként, hanem a technika segítségével az ember által alakított világként fogjuk fel, tehát a világ innen nézve is elvileg változtatható, és változott is. A fordítás munkájánál tehát figyelembe kell venni, hogy a korai keresztény igehirdetés mitológiai gondolkodású korban keletkezett, noha maga nem mitologikus. Bultmann szerint a bibliai világmagyarázat éppen abban különbözött mind az ókori kelet gondolkodástól, mind a görög hagyománytól, hogy tendenciáját tekintve már az Ó- és az Újszövetségben megkezdődött a mítosztalanítás. Ha tehát a korai kereszténység igehirdetését lefordítjuk a modern világ számára, ez nem mond ellent annak, amiről a Bibliában voltaképp szó van. Bultmann Rudolfot nehéz bemutatni olyan olvasóknak, akiknek a nyelvére egyik műve sincs lefordítva, akiknek a teológiai hagyományát talán inkább Barth Károly határozza meg. Ők ketten, miután a húszas években sokáig együttműködtek a teológiában, annál a kérdésnél távolodtak el egymástól, hogy milyen mértékben kell helyet kapnai a teológiában az embernek, nem csupán mint az isteni cselekvés tárgyának (Barth), hanem mint olyan lénynek, akit ez a cselekvés érint és aki meg akarja érteni ezt a cse
