Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Reisinger János: A hit hasonlósága. Luther és Pascal
48 REISINGER JÁNOS A hit hasonlósága Luther és Pascal 1572 augusztusában, a Szent Bertalan-éj néhány órája alatt több tízezer protestánst, hugenottát, irtottak ki Franciaországban. Az országon három párt, a királyhű főnemesek, a protestánsok és a Guise-hercegek katolikus Ligája osztozott. 1562-től 1598-ig, a nantes-i türelmi rendelet kibocsátásáig nyolc vallásháború követte egymást. A protestáns IV. Henriket katolikussá-térésében az az elv vezette, hogy „Párizs megér egy misét”. Szerette ezt a várost, melyben csakhamar tereket, utcákat alakíttatott ki, hidakat emeltetett, s katonákkal zsúfolt „gascon” udvarából azt is észrevette, hogy a francia egyház megromlott helyzetéért nyolcszáz éves urai a felelősek, s nem a megtizedelt protestánsok. Párizsba kérette tehát Szalézi Ferencet, hogy az elvallástalanodott lakosság hitéletének fölélénkítésére bírja. A reform munkájába más rendek is sorra bekapcsolódtak: az oratoriánusok, lazaristák, pauliánusok, vagy a legrégebbi nyugati szerzetesrend képviselői, a mauriánus bencések, akik 1619-ben megindították az ókori egyházatyák műveinek kiadását. Ügy kellett már a hit megújulása, mint tavaszi eső a kiszáradt földnek. Fortunat Strowski, a századforduló neves francia irodalomtudósa megpróbálta összeszámlálni mindazokat az eszmeáramlatokat, melyek a XVII. század első felében az egyre kiüresedő egyházias tanítás helyettesítésére jöttek létre. Elképesztő számuk a mai kor szellemi bábelét vetíti előre. Ahány párizsi polgár, szinte annyi hitvallás: preadamista, kabbalista, szkeptikus, epikureus, sztoikus, libertinus, panteista tanok kavarogtak a levegőben, hogy a kereszténységen belüli széthúzó irányzatokról ne is beszéljünk. A 40-es években aztán ezek között az irányzatok között is kiéleződött a küzdelem. A hitéletet teljesen a hatalmi helyzetnek kiszolgáltató jezsuiták aktivizálódását a skolasztika hagyományos hívei sem nézhették tétlenül. Aquinói Tamás, méginkább Anselmus gondolkodása és Molináé között mér- földnyi a távolság, vélhették jogosan. A vita egy örökké égető kérdés, a kegyelem és a szabad akarat körül folyt, s mindaddig alkalmi és bennfentes csatározás jellegét öltve, míg meg nem született belőle az a mozgalom, mely az egyházi tantételeket a hivők lelkiismerete elé vitte, mint hajdan a reformáció. A janzenista mozgalom „a Szent Bertalan éjszakáján tőből kivágott francia protestantizmus egyik csihatag-hajtása” (Illyés Gyula). Közéjük tartozott, mi több, szellemi irányítójuk lett a nagy francia természettudós és gondolkodó: Blaise Pascal.
