Diakonia - Evangélikus Szemle, 1983
1983 / 2. szám - Hárs Ernő: Apám árnya (vers)
VAJDA AURÉL: LUTHER ÉS A KORABELI MAGYAR IRODALOM 47 A káték, a prédikációk és a vitairatok nemcsak az igehirdetés céljait szolgálták, nemcsak teológiai szempontból jelentősek. Velük indult meg a magyar beszélt nyelv Írásban való jelentkezése, irodalmi nyelvvé formálódása. A magyar nyelv, amelyen reformátor-íróink írtak, már nem volt szolgai fordítás, és nem volt a beszélt nyelv írott reprodukciója, hanem egy stilizált, a beszéd fölé emelt, az igényes kifejezés céljaihoz igazodó nyelv. „A magyar nyelv mind tágabb körű és magasabb igényű használathoz jut, az írott szó utat talál szélesebb rétegekhez is, és lassan közönsége támad a magyar nyelvű irodalomnak” (Bárczi Géza). Az írás térhódítása általánossá tette az anyanyelv irodalmi használatát, kifejlesztette a nyelvi és stiláris kifejezőkincset, megteremtette a feltételeket a művészi igényű művek létrejöttéhez: a prédikátor-költészetből kialakulhatott az új magyar líra, a históriás énekek a magyar eposz kialakulása felé egyengették az utat, értekező prózánk és szépprózánk is elindulhatott a fejlődés útján, hitvitázó irodalmunkban pedig a magyar dráma csírái jelentkeztek. A XVI. század első évtizedeiben meggyengült a királyi hatalom, részekre szakadt az ország, ijesztővé mélyült a szakadék a nemesség és a jobbágyság között, felbomlott a törvényes rend, zilálttá váltak a művelődési viszonyok. Ilyen, nemegyszer elviselhetetlen körülmények között kellett reformátor-íróinknak tevékenykedniük. Szerteágazó tevékenységük, sokrétű értékes irodalmi munkásságuk a reformáció első szakaszát — a XVI. század húszas, harmincas és negyvenes éveit — hősi időszakká avatta. A nagy reformátorra, Lutherre emlékezve hálával gondolunk reformátor-íróink áldozatos munkájára is. HÁRS ERNŐ Apám árnya Hazafelé tartok a nyáresti kertből tőrdöfésű naptól vérzik el az ingem szívem üres hajam szövése gyér apámat érzem fáradt lépteimben árnyával árnyam lassan összeér
