Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Kulturális figyelő

86 KULTURÁLIS FIGYELŐ duizmus is a morál ügyével köti ösz- sze a lét magyarázatát, végül Jánosy István is a „hogyan éljünk” kérdései­re válaszol. Példaképei a keresztény Martin Luther King és a hindu Gandhi: két modern apostol, két hu­szadik századi erkölcsi géniusz. Leg­főbb példaképe mégis Dosztojevszkij hőse: Aljosa Karamazov. Az ő rao­Kései visszhang Sántha György Naphívás (Kecskemét 1978) Testamentum (Kecskemét 1980) Kissé megkésve, de a legjobbkor ju­tottak el hozzám, vigaszul Sántha György versei. A költőt, fájdalom, már nem ismerhettem. Hatvani La­jos kecskeméti ny. református lelki- pásztor — volt pápai diák, Édesapám hajdani kedves tanítványa — vezetett el az evangélikus igehallgatóvá vált katolikus költő képletes sírjához. Igen, számomra képletes csak a sír, hiszen nekem — szememben, szívemben — most támadt fel egy eddig ismeretlen költő és világa. Hátrahagyott család­ján keresztül is. Vigaszul — mondtam fentebb. Még­hozzá a legjobbkor vigaszul, mert mostanában kificamodott ízületű, ke­rékbetört, ál-vértanúságot hirdető, egy­másnak rejtjelesen üzengető, belte- nyészetű költészet általam meg nem fejthető hieroglifáit lökik elém — mély tisztelet és főhajtás a kivételek­nek! — az irodalmi folyóiratok, napi- <és képeslapok. Retrográd volnék költői ízlésemben? ’Konzervatív? Vagy túlságosan belém ivódott a vers tisztelete? Esetleg: nincs :fülem az újhoz? Bocsánat: nem hiszem. A költészet áhítatos tiszteletében ’nőttem. Ahhoz a nemzedékhez tarto­zom, amelyik már a középiskolában tanult verstant. Amelyik még memo­ritert is tanult. Amelyik még iskolán kívüli szabad idejében is gyönyörű­séggel mondogatta magában a Toldi •sorait, Petőfi strófáit, Csokonai édes- séges dallamait, majd a Nyugatosok, Táljának rövid meghatározása Kara­mazov című versében olvasható: „az ösztönt fegyelmező gyémántkemény szeretet”. Ebben a morálban találta meg Jánosy István is a maga emberi és költői létének végső értelmét, tö­rekvéseinek célját és magyarázatát. (Magvető Kiadó) Pomogáts Béla aztán József Attila, Sinka, Dsida Jenő örök-életre-hozomány sorait. Nem hiszek abban az áligazságban, hogy bonyolult kort csak bonyolult eszközökkel lehet, szabad megfogal­mazni. Az ellenkezőjét hiszem. A konfliktusokkal át- meg átszőtt föld­golyónak hittel teli, tiszta és egysze­rű szavakra van szüksége. Ahol egy­re modernebb emberpusztító fegyve­rek feleselnek egymással, ott egyre ősibb szavakra, igékre van szükség. Hívén hiszek a szó, az Ige erejében. Hiszem, hogy az Ige — vegyük akár ráolvasásnak, akár imádságnak, akár magunkban mondott könyörgésnek, a'kár rácsodálkozásnak egy krumplibo­korra — csatát nyerhet a fegyverek­kel szemben. A fegyverekkel, és az ál-hitű ál­költészettel szemben. Nyers fű- és kalászillatú fuvallat csap meg, üdítő áramlat a „homoki” Sántha György verseiből. [Különben, talán nem sokan tudják, Kecskemét város szóemblémája, az Aranyhomok, Sántha György harmadik, 1935-beli verseskötetének címéből (Arany homo­kon nomád felhők alatt) vált közszó­vá és halhatatlanná.] * Az 1978-ban kiadott kötethez, a Nap­híváshoz Féja Géza írt volt emléke­zetes-szép előszót. A kötet a költő 1916-tól 1972-ig írt válogatott versei­nek gyűjteménye, a kecskeméti Kato­na József Társaság kiadásában jelent meg. (Nagy kár, hogy a kötetből hi­ányzik a versek születési éve, úgy tisztábban rajzolódna ki belőle a költő

Next

/
Thumbnails
Contents