Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Tomka Miklós: Mire való a vallásszociológia?
TOMKA MIKLÓS: MIRE VALÓ A VALLÁSSZOCIOLÓGIA? 49 menyrendszere biztosítja-e felfogásuk terjesztését és iskolai oktatását, vagy a meggyőződésüket csak a közszellemmel szemben lehet képviselni és továbbadni? Annyit minden esetre bizonyítottnak vehetünk, hogy a polgári fejlődés első szakaszában — ahol a vallás a társadalom és az állam fő oszlopai közé tartozik — a társadalmi hierarchia felső részén általánosabb vagy legalább hangosabb a vallásosság, mint a társadalom alsóbb rétegeiben. A szocialista társadalmakban fordított a helyzet, a munkásosztályban, valamint a társadalom alsóbb — alacsony végzettségű, öreg stb. — rétegeiben elterjedtebb a vallásosság, mint a felső rétegekben.7 Magyarországon az emberek 40—45 százaléka mondja magát vallásosnak. Ennél több — 60—90% — a keresztelést, esküvőt, temetést vallási szertartással megpecsételek aránya. A többé-kevésfoé rendszeresen templomba járó viszont kevesebb. az ország lakosságának körülbelül 15 százaléka, A magukat vallásosnak vallók elsősorban az idősebbek és az alacsonyabb iskolai végzettségűek közül kerülnek ki (a 60 évesek és idősebbek 66 százaléka, a 8 osztálynál alacsonyabb végzettségűek 62 százaléka). Az, hogy valaki önmagát — ráadásul nyilvánosan — vallásosnak mondja, fiatalabb korban és a magasabb iskolai végzettségűek körében ritkább (a 20—29 éves korcsoportban 3Ö, a középiskolát, főiskolát vagy egyetemet végzettek csoportjában 19—20 százalék.) (Tomka Miklós: A vallási önbesorolás és a társadalmi rétegződés. Szociológia 1977. 4. 522—536.) A világnézet és a réteghelyzet viszonya nem lényegtelen a vallásosság vagy vallásnélküliség társadalmi bemutatása és továbbadása szempontjából sem. A hatás mechanizmusait vizsgálva a szociológia legalább két utat különböztet meg. A magasabb státusz hatása a „kultúra leszüremlésének”, azaz az alacsonyabb státuszú emberek „magasabb” példák után igazodásának a következménye. Ez széles körű, de tudatosságot, vállalást, meggyőződést nem igénylő hatás. Az „újítók” viszont bárhonnan jöhetnek. Nem pozíciójuk késztet utánzásra, hanem eredményeik, életmódjuk, személyes kiegyensúlyozottságuk győz meg és indít követésre. Követőik főleg azok közül kerülnek ki, akiket nem töltenek el (magas) társadalmi pozíciójuk lehetőségei és feladatai, vagy akiket megvisel az élet. A világnézeti sokféleségből igen hamar kialakul a társadalom világnézeti rendeződése. A legtöbben magukhoz hasonló barátokat keresnek, a családok is ezt a szerkezetet erősítik.8 Egy-egy csoport jellemvonásai azután igen sok tényezőtől függenek. Vajon a világnézeti alapon létrejövő közösségi kapcsolatokat a „többiek”, vagy a „hivatalos rend” tolerálja-e? Ezen múlhat a csoport gondtalan nyilvános léte, vagy szigorúan az intim magánéletbe visszahúzódása. Mekkorák az egyes világnézetek és csoportok közti különbségek és a kölcsönös előítéletek? Ettől függhet a csoportok belterjessége vagy egymás felé való nyitottsága. Mennyire vállal magára a csoport kifejezett közös feladatokat? Ez nem csak a baráti kör tevékenysége, hanem a közösség belső szerkezetének tagolódása szempontjából is döntő lehet. Végül a csoport tagjainak eredeti hasonlósága vagy időközbeni összecsiszolódása, a társadalom egyéb részeivel szembeni sajátosság, a közös célok, feladatok és tevékenység az, ami a közösséget már-már intézménnyé teheti. Nem lényegtelen kérdés, hogy milyen világnézet hogyan vesz részt — különböző társadalmi körülmények között — ebben a folyamatban. A világnézeti közösségek többféle hálózata tradicionálisan rendelkezik intézményekkel: a világnézeti alapon álló pártokkal, tömegszervezetekkel, illetve az egyházaikkal. Ezek belső felépítése, valamint viszonyuk egymáshoz és a társadalom nem világnézeti jellegű intézményeihez igen sokféle lehet. Még
