Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 1. szám - Tomka Miklós: Mire való a vallásszociológia?
50 TOMKA MIKLÓS: MIRE VALÓ A VALLÁSSZOCIOLÓGIA? is mindegyik vizsgálható a szervezet szempontjai szerint, hogy felépítése, a feladatok megosztása, a kommunikációs rendszer stb. megfelel-e eredeti célkitűzésének? A tisztségviselőket nem szigeteli-e el pozíciójuk azoktól az embereiktől és feladatoktól, akikkel foglalkozniuk kellene? Nem értékelik-e magasabbra a szervezet zavartalan létét, mint a kitűzött feladatok megoldását? Végső soron, hogy az adott világnézet képviseletét, fejlesztését, továbbadását, vagy önmaguk (az intézmény konkrét megvalósulását jelentő szervezeti formák) minden áron való fennmaradását szolgálják-e? Egy publikálás alatt álló 1978. évi budapesti kutatásban a megkérdezett több száz felnőtt 85 százaléka fogadta el, hogy ,,az egyház a vallásos emberek közössége”. Ezzel szemben 65 százalékuk azt is állította, hogy „az egyház a papok és püspökök szervezete”, sőt 60 százalékuk egyetértett azzal is, hogy „az egyház olyan szervezet, amivel az egyes embernek nem sok dolga akad”. A vallási intézménnyel szembeni bizalmatlanság .iele, hogy ugyanabban a vizsgálatban a magukat vallásosnak mondók 18 százaléka választotta, hogy „vallásos vagyok, az egyház tanítását követem”. 82 százalékuk viszont ‘azzal jellemezte saját álláspontját, hogy „vallásos vagyok a magam módján”. __ ____ A világnézeti közösségek és intézmények közösen képviselik és alakítják azt a kultúrát, ami az egyénen túlmenőleg normatív erővel bír; ami a továbbiakban alapot ad a világnézet és mindennapi következményeinek átvételére, ami — tételesen vagy soha meg nem fogalmazott, de nem kevésbé kötelező hagyomány útján — kifejezi, hogy a közösség tagjának milyennek kell lennie. Ez a kultúra, mint azt Webemek a világvallásokkal foglalkozó klasszikus tanulmányai9 bizonyítják, a társadalmi lét teljességét átfogó modellt képvisel: a közvetlen világnézeti szférán kívül a társadalmi rétegződés alapelveit, gazdasági etikát stb. Történelmi és társadalmi dimenziók Az a szociológiai axióma, hogy az ember és világa közösségi, társadalmi termék, megadja az értelmezés alapvető dimenzióit. A vallásszociológia minden — általa megragadható — vallási jelenséget nem létében, de konkrét formájában átmenetinek tart, aminek története és jövője van. Története fontos a jelen megértéséhez, a jelen viszont hozzájárul a jövő meghatározásához. A történeti szociológia azt vizsgálja, hogy ez a múlt miért éppen ehhez a jelenhez vezetett. A prognosztika azokat az alternatívákat igyekszik kimutatni, amelyeket a mai jelen nyitva tart. Az alternatívák általában nem egyformán kívánatosak. A jövővel szembeni felelősség komolyan vételéhez nem felesleges az egyes alternatívák feltételeinek és a megvalósulásukhoz alkalmazandó eszközöknek ismerete. A múltról beszélve, még alig feldolgozott kérdés, hogy a pillanatnyi vallási helyzetnek mennyire oka, vagy tényezője a) az egyházak 1945 előtti hatalmi helyzete; b) az egyházak formalizálódása, tálszervezettsége, funkcióhalmozása; c) a társadalom szerkezetének átalakulása, a városiasodás, az iparosodás; d) a társadalmi rendszer megváltozása és sok egyéb. A jövő kérdései között pedig kétségtelenül felmerülő alternatíva a) az egyházi tradíció merev megőrzése, vagy (és?) újítási törekvések lehetővé tétele; b) a vallásosság képviseletének és továbbadásának a hivatalos egyházi szervezetre bízása vagy (és?) a nem szervezett és nem formális csoportok jelentőségének elismerése; c) a felekezeti sajátosságok ápolása és hangsúlyozása vagy (és?) más felekezetek hagyományainak és jelen
