Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982

1982 / 1. szám - Bodnár Éva: Rudnay Gyula

BODNÁR ÉVA: RUDNAY GYULA

Vásár. 1917. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona

kének minden transzcendentális hajlandóságát beleöntötte ebbe a képbe. Az Isten-közelség szorongató lázát érezzük ... Az ihletett hangulatnak egyetlen lendületében született meg az egész kompozíció” •— írta Kállay Miklós a Magyar Művészet hasábjain 1926-ban. Mind történelmi, mind vallásos képeinek vagy csatajeleneteinek gyakran egész tömegeket mozgató monumentalitásán is az érzés, a képzelet vizionárius ereje uralkodik.

Gyermekkorának fel-feltörő emlékeiből — a gömöri vásárok, a sírva vigadó mulatozások, a falusi élet megannyi elraktározott élményéből — számos festménye, friss rajza, könnyed akvarellje, finom vonalú rézkarca született. Falusi kocsma előtt, Vásár, Lovasok a hídon, Áldomás, Szegénylegények, Vágtató betyárok és sok hasonló témájú képe a múlton merengő, a kuruckor régi dicsőségét idéző, romantikus képzeletvilágának festői megfogalmazása. „Sokszor volt vendégség nálunk, régi szokás szerint hajnalig tartó” — emlékezett írásaiban is. — „Kávébarna, molnárszürke vagy fekete magyarruhás, körszakállas, piros vagy olajbarna arcú emberek ... Ettek, ittak, hangosan beszéltek, Kossuthot, Rákóczit istenítették, szidták a pecsovicsokat (kormány- pártiakat), meg a svarcgelb kormányt. Mind szélbali emberek voltak — édesapámmal együtt.”

Később a dunántúli kis falu, a Kiskoppány patak mentén a völgyben meghúzódó Bábony (Bábonymegyer, Somogy megye) vált legkedvesebb festőtanyájává, ahová sógora hívására, 1919-ben látogatott el először. A magyar vidék iránti szeretetével, kimeríthetetlen bőséggel élete alkonyáig festette a.