Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA 8? vagy végleg szakítanak a keresztyénséggel. A kis indok fogalma persze viszonylagos lehet. Sokszor kesergek én is egyházunk, gyülekezeteink bajai, nehézségéi miatt. Az „élő’’ jelzőt gyakran frázisnak érzem. Egyre inkább látom gyülekezeteinket missziói területnek, ahol sok mindent át kell gondolni és elölről kezdeni. Ez a látás még élesebben kirajzolja feladataimat, legyen az akár harangozás, presbiteri tisztség, templomtakarítás, tetőfedés, kántorizálás vagy látogatás, leginkább pedig az ige tiszta továbbadása. Sok a tennivalóm. Az időzavar nem ismeretlen előttem sem. Divatos ma az időzavarról beszélni, és azt általában elmarasztalni. Jönnek a tanácsok is: át kell szervezni, le kell építeni, jól kell beosztani. De az időzavar miatti adósságok nem kevesbednek. Kísértő gondolatok is vádolnak. Nem ismerem az időzavar feloldásának kulcsát. Család, munka, gyülekezet, kapcsolatok — bőséges tennivaló. Luther ezt írta: „Vigyázzon mindenki, hogy munkálkodva éljen, ügyeljen önmagára, a parancsokat vegye észre, ezek teljesítésében szolgáljon Istennek ... így annyi tennivalója akad, hogy minden idő túl rövid, minden hely túl szűk, és minden erő túl kevés lesz neki.” Itt is szükségem van Isten megújító erejére, bölcs terelgetésére. Nemrég megváltoztak életkörülményeink, most alakítgatjuk ki életvitelünket az új feltételek között. Más törvények, elvek mértékadóak a keresztyéneknek, mint a nemkeresztyéneknek. A másságot kölcsönösen érezzük. Sokszor kifejezésre jut ez az emberképben: egymás emberségét alacsonyabb szintűnek minősítjük. Pedig mindannyian a teremtés hatodik napján indultunk el, se előbb, se később. Jézus sem tesz különbséget az emberek között. Tanulnom, gyakorolnom kell bármelyik ember elfogadását, ha ez nem jelenti is életmódja, gondolkodása, haladási iránya átvételét. Emellett nagyon sokat lehet tanulni nemkeresztyénektől is. Mi ennek az életnek a forrása? A karácsonykor született Megtartó ma is él, és ma is megtart — világunkban, az örök életre. Minél jobban el tudom ezt fogadni, annál inkább tapasztalom az ő szerető hatalmát, a hívő élet örömét, képességét a szolgálatra, a bizonyságtételre. Amíg azt vallhatom, hogy Atyám a tenyerén hord, nincs szükségem emberi biztosítékokra. A kettő nem is fér össze. Mindennek kezdete és vége az, hogy Jézushoz tartozom. Az ebben való megmaradást segíti a családi és a gyülekezeti közösség is. Vannak ezen az úton is nehézségek, keserűségek. Keresztyénségemet sokszor illette jogos elmarasztalás, amelynek elfogadása nem volt egyszerű C. F. von Weizsäcker német atomtudós ezt írja önvallomásában: „Keresztyén vagyok. Szerényebben kell mondjam: megkísérlem, hogy keresztyén legyek...” Mélyen érintett ez a vallomás. Átvettem. G. P. 32 éves
