Diakonia - Evangélikus Szemle, 1982
1982 / 2. szám - Körkérdés: Keresztyén életvitel ma
82 KÖRKÉRDÉS: KERESZTYÉN ÉLETVITEL MA a következő. Még annak idején olvastam egy állásfoglalásban, hogy a ,,KISZ- tagság és a vallásos világnézet nem egyeztethető össze”. Akkor még KISZ-tag lévén, komolyan szembe kellett néznem ezzel a kérdéssel. Végül a legközelebbi tagösszeíráskor bejelentettem, hogy kilépek. Nem kértek indoklást, csak jóval később kérdezett meg egy munkatársam, hogy-hogy nem vagyok szervezett fiatal. Elmondtam az okát. A beszélgetés végén azt mondta, hogy az az állásfoglalás már nem érvényes. Megmaradtam döntésem mellett. Családi életünkről csak röviden írok, pedig fontossága felbecsülhetetlen. Szeretett nyugdíjas lelkész ismerősöm vagy tíz évvel ezelőtti igehirdetésére gyakran gondolok. Ö hívta fel figyelmemet — nőtlen fiatalemberét — arra, hogy a házasság az az „intézmény”, amelyben enyhülést találhat az ember az élet egyéb területein elszenvedett bajokra, kudarcokra. A hivő embereknél ez további tartalommal telítődik. A házastársi közösség, a testi-lelki kapcsolat, a családi légkör számomra is hátország, újrakezdések helye, ahol leginkább az tudok lenni, aki vagyok. Isten megfoghatatlan ajándéka a házasság, a család. Látnom kell azt is, hogy ahol a házasság, család rendezetlen, ott ez mindent megkeserít. Éppen ezért érezzük fontosnak feleségemmel együtt az emberi kapcsolatok fenntartását, hogy a családtalan, magányos embereken, a zátonyra futott házasságok szenvedőin — rendkívül kis lehetőségeink mellett — segítsünk. Tudjuk, hogy szerény dolgokról van szó, mégis csinálnunk kell. Albert Schweitzer gondolata mély értelmű: „Az a kevés, amit cselekedhetsz, nagyon sok”. Emberi kapcsolatok. Egy amerikai lélekgyógyász így fogalmazta meg a mai világra jellemző emberi kapcsolatokat: Sötét, hideg éjszaka van. Fáznak a sündisznók, ezért összebújnak. Minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál fájdalmasabban érzik a tüskék szúrását. De nem a sajátjukéit. A fájdalom távolabb kényszeríti őket egymástól, de ekkor dideregni kezdenek a hidegben. Ismét közelednek, majd távolodnak, végül kialakul egy se hideg, se meleg állapot. Mindig megborzongok, amikor kapcsolatok születnek vagy rendeződnek —, amikor győz a jó. Az ilyen élmények új lendületet adnak még akkor is, ha sok a kudarc, keserűség, saját alkalmatlanságom időnként nyomasztó tudata. De a vaksága miatt bizalmatlan öreg néni megnyílása a rendszeres kapcsolat során felejthetetlen marad. Az addig ismeretlen fiatalemberrel komoly beszélgetés alakul ki: megismertet életével anélkül, hogy megtudná, ki is vagyok közelebbről. A fiatal lány beszélgetést kezd arról, hogy ki kellene békülnie ba- közelebbről. A fiatal lány beszélgetést kezd arról, hogy ki kellene békülnie ba- a posta oda és vissza, végül Isten meghallgatja a könyörgéseket. Ugye, van miért hálát adni Istennek? Az emberi kapcsolatokban fontos helye van az evangélium kimondásának is, ha erre lehetőség adódik. Sokszor zárultak be ajtók, máskor pedig megnyíltak. A vetés közben könnyű elcsüggedni és az aratás lehetetlenségére gondolni, pedig gyakran hangoztatjuk Isten korlátlan hatalmát. A Bibliát rendszeres olvasmányává tevő fiatal, az életét Krisztusért átértékelő ifjú; Isten kegyelmének mai megnyilvánulásai, sok más ajándék mellett. Sokszor nyílik lehetőség fizikai segítésre is. Esetenként beszélgetés is kapcsolódik hozzá Isten országáról. Azt nem tartom célnak, hogy minden esetben feltétlenül legyen igei árukapcsolás is a közeledésekben. Legutóbb apósom hangsúlyozta, hogy komolyan kell venni az embereket, és elkötelezetten kell élni a keresztyénséget, legyen az éppen munka, emberi kapcsolat, kegyesség gyakorlása. Az evangélikus egyház tagja vagyok. Sokan szűknek érzik ezt a keretet — van ebben igazság —, és viszonylag kis indok alapján új közösséget keresnek.
